A vasfüggöny már a múlté, de Európa gazdasági-gondolkodásbeli kettéosztottsága továbbra is fennáll – legalábbis ami a nagypolitikát illeti, mert a tősgyökeres francia, német és magyar polgár vélhetően nagyjából ugyanazt gondolja például a migránsokról. Számtalan jel mutat arra, hogy ezt a bizonytalan indíttatású, de nagyon is jól kiszámítható következményekkel járó beáramlást csak drasztikus egyszerűséggel lehet megállítani. Ebben az európai polgárok között bizonyosan véleményazonosság van – nem úgy a döntéseket hozó politikusok között, akiket az irányított média befolyásol. Most már az is kérdés, mi a nagyobb probléma az Európai Unió számára, a gazdasági vagy az eszmei különbség? Melyik okozza a nagyobb feszültséget?
Nyugat-Európa 1945 után az amerikai zónában a liberális eszmék hatása alá került, és a jóléti társadalom tudatformáló eszközein szocializálódott – ezek nyomán egymáshoz nagyon hasonló, sokszor cselekvésképtelen társadalomtípus épült ki. Talán a világháborúk hatására, de a vasfüggöny mindkét oldalán azt ígérték a népnek, hogy mindenük meglesz, csak ne politizáljanak, ami azt is jelentette, hogy ne gondolkodjanak se hazában, se nemzetben. Különös, hogy ebben azonos volt a kettéosztott Európa, függetlenül attól, hogy a Lajtától nyugatra egy ilyen elvárást könnyebb volt magas bérekkel alátámasztani, mint a Lajtán innen, ahol nem volt miből tisztességes fizetést adni.
A Szovjetunió visszavonulásával Nyugaton hirtelen azt vették észre, hogy tucatnyi nép egyszer csak előkerült valahonnan a süllyesztőből, és ezek a népek üzletelnének, dolgoznának, részt vennének az európai életben. Egyenlő esélyekről szó sem volt, hiszen a tőkeerős Nyugat került szembe az elszegényített Kelet-Európával. Hogy ez a Kelet-Európa korábban nagyrészt Közép-Európa volt, senkit sem érdekelt. A németeken kívül nem sokan értették, mi zajlott a szovjet szatellitállamokban nemzetgazdaság címszó alatt, csak a kiszolgáltatottságot érzékelték, ezért amit lehetett, felvásároltak, a potenciális vetélytársakat pedig kiszorították a versenyből.
A vasfüggöny leegyszerűsítette a földrajzi-kulturális térségek különbségének problémáját. Manapság újra felmerült a választóvonal kérdése, de ma nem vasfüggönyként beszélnek róla, hanem kétsebességes unióként. Ez jelentősen leegyszerűsítené a problémákat – gondolhatják azok, akiknek elegük van azokból a volt szocialista országokból, amelyek kimondják és határozottan fenntartják véleményüket a kontinenst vezető hatalmi elit hibáival kapcsolatban. A közép-európai országok, vélhetően a diktatúrákkal kapcsolatos korábbi tapasztalataik miatt, sokkal határozottabbnak és éberebbnek tűnnek, mint a nyugatiak, ahol egyes témákról még beszélni sem mernek az emberek, nehogy rasszistának bélyegezzék őket. Mindemellett a nyugati államok egyre fokozottabban védik gazdasági érdekeiket, hiszen az Egyesült Államok és a felemelkedő Ázsia kettős szorításában vannak, hozzánk hasonlóan.
A migránskérdésben megmutatkozó gyökeres véleménykülönbség azonban arra is rámutatott, hogy itt komoly ideológiai és politikai presztízsharc zajlik. A német társadalom szorongását és egyben politikai rendszerük merevségét mutatja, hogy Angela Merkel távozását nem akarják kockáztatni, de nincs is olyan komoly jelölt, aki kesztyűt dobhatna a „Muttinak”. A félművelt Martin Schulz kancellárrá választása számunkra nem sok jót ígérne. Merkel az állandóság biztonságát sugározza a németeknek, minden baklövése ellenére. A németek abban bíznak, hogy a jelenlegi kancellár a migránsproblémát is megoldja, mi viszont pontosan tudjuk, hogy nem fogja, mert ehhez más típusú személyiségre lenne szükség. Merkel ügyesen, a fal mellett politizál, és ha megszorítják, akkor jobb híján olyan kétes megoldásokhoz nyúl, amelyektől talán maga is tart – ilyen a törökökkel kötött paktum, amely bármikor felborulhat, és amely a legkevésbé sincs hatással az Afrika felől érkező tízezrekre.
Ha az EU két- vagy többsebességessé válik, az bizonyára nem lesz olyan drasztikus kettéosztottság, mint amilyen a vasfüggöny évtizedeit jellemezte, kedvezőtlen gazdasági vonzatai azonban nem kétségesek. Akik a második vagy harmadik „sebességbe” kerülnek, azoknak az érdekérvényesítő képessége, véleménye is másodlagos, harmadlagos lesz – minden bizonnyal ezt jelenti az új francia elnök, Emmanuel Macron által is támogatott elképzelés. Az EU egy sikeres gazdasági unió is lehetne, de nem az, és ennek legfőbb oka, hogy olyan téves ideológiai irányvonalat követ, amely felesleges problémákat generál és növeszt még nagyobbra, túlterhelve ezzel a kapacitásait. Ha be is válna a Vona-féle bérunió ötlete (legyen úgy!), akkor sem szűnne meg az az elvi ellentét, amely többek között migránskérdésben kialakult. Tartunk tőle, hogy a kétsebességes Európai Unió felgyorsítaná a kontinens útját Eurábia létrejötte felé.
A szerző könyvtáros.
