Hiába várnak békét és stabilitást

Kurdisztán megalakulása újabb mérföldkő lesz az Irak széthullásához vezető úton.

A legnagyobb gond a szunniták lakta, nyersanyagban és egyéb erőforrásokban szegény, sokat szenvedett – de facto teljesen tönkretett – területekkel van. Itt Szaddám Huszein bukása óta folyamatosak a harcok. Először az amerikai megszállás ellen felkelők és a megszállók, majd a helyi törzsek és az al-Kaida vezette felkelőcsoportok között. A helyi törzsekkel az amerikaiak megállapodtak, hogy amennyiben segítik a felkelés leverését, pénzbeni jutalmat, bizonyos fokú önállóságot, a központi források számukra kedvező elosztását kapják. Az amerikaiak kivonultak, a fegyvereket a bagdadi kormány jórészt elkobozta, központi forrás nem érkezett.

2014-től a cserben hagyott, jelentősen meggyengült törzsekre keselyűként csapott le az Iszlám Állam. Végső csapásként a fekete ruhás harcosokat 2016-tól iráni segítséggel visszaszorító síita milíciák érezték úgy, hogy hitbéli ellenlábasaik földjén szabad a vásár, beleértve a népirtást is. Ismertek esetek, amikor a „felszabadított” szunnita falvakba benyomuló Badr milícia tagjai – az Iszlám Állam kollaboránsaiként kezelve a helyi lakosságot – egyszerűen lemészároltak minden élő lelket. A sokat szenvedett föld sorsa, amelynek lakói a radikálisok és a velük szimbiózisban élő szervezett bűnözői csoportok kivételével senki számára nem jelentenek értéket, hosszú időre kilátástalan. Miután a térségben egyetlen állam sincs abban a helyzetben, hogy vonzó alternatívát kínáljon, önálló létre pedig önhibájukon kívül képtelenek, hosszú időre a migráció utánpótlási forrását jelentik. A bagdadi kormány pedig semmilyen eszközt nem fog allokálni a porig rombolt infrastruktúra helyreállítására. Barzani fiának elképzelése itt nem valósulhat meg. Marad a semmi jóval nem kecsegtető, mindent és mindenkit kiszipolyozó, de attól eltekintve teljességgel nemtörődöm bagdadi fennhatóság.

Irak átalakulása alapvető, most még nem látható változásokhoz vezet a térség erőviszonyaiban. Egy dolog biztos: az átalakulás sem békét, sem stabilitást nem hoz. A létrejövő Kurdisztán – amely Törökországgal kezdettől fogva és magától értetődően feszült viszonyban lesz –, a polgárháború következtében területi integritásában fenyegetett Szíria, valamint a szétszabdalt Irak továbbra is minden közvetlenül és közvetve érintett fél játék- és harctere marad. A lapokat újraosztják, lesznek nyertesek és vesztesek. A kurdok momentán előbbiek közé sorolhatják magukat. Súlyos anyagi és véráldozatok árán. Irak senkit nem érdeklő szunnitái számára viszont marad a pusztulás vagy az emigráció.

A szerző közgazdász.