Most kezdjük megismerni Macron elnököt, és az első benyomások jobbak, mint vártuk – árulta el Tar Pál, hazánk volt washingtoni, majd vatikáni nagykövete, Antall József miniszterelnök barátja, aki Dél-Franciaországban él, ezért jól ismeri a francia belpolitikát. Úgy véli, az új francia elnök „magabiztosan kezeli a világ nagy ügyeit, mintha már régen bennük élne. Persze mindez nem azt jelenti, hogy biztosan ki fogja húzni Franciaországot a kátyúból, de kezdetnek nem rossz. Mindenesetre szétverte a szocialista pártot, ami megkönnyíti a helyzetét. Tulajdonképpen a jobbközépen foglal helyet, talán Giscard d’Estainghez hasonlítanám, akinél pragmatikusabb, de legalább olyan jó feje van. Úgy tűnik, hogy az új pártja megnyeri a parlamenti választásokat, de őket sem fogják megkímélni a botrányok, amelyek máris jelentkeznek”.
Emlékeim szerint – hála a tanácsadóknak és a hopmestereknek – mindegyik francia elnök jól kezdte mandátuma első hónapját. Hollande viszont később – a Maliban történt fegyveres beavatkozást leszámítva – olyan jellegtelen, követő külpolitikát folytatott, hogy már csak ezért is meglepődünk Macron fellépésén. A neheze viszont most jön. Az értelmezési keretet a római szerződésig tágíthatjuk, amelyet éppen hatvan éve írtak alá az alapító tagországok. A megemlékezések az elnökválasztási kampány résztvevőit láthatóan feszélyezték: Macron és Francois Fillon nem szívesen beszélt arról, hogy külön-külön mindketten elugrottak Berlinbe az ünnep kapcsán Angela Merkelhez. Benoit Hamon, illetve Jean-Luc Mélenchon nem vallották be, hogy a francia baloldal rendre elárulja a szocializmust az unió miatt. Marine Le Pen is hallgatott arról, hogy az elnöki székig tartó rögös úton az eurózónából való kilépés emlegetése a legnagyobb akadály.
A franciák szerint az Európai Unió francia ötlet, és visszamennek egészen Victor Hugóig, vagy azon is túl. Charles de Gaulle elnökségének első éveiben Franciaország vezényelt a hatok koncertjén. Akkor még volt külső határa a gazdasági közösségnek, és a francia mezőgazdaságot a partnerek még szubvencionálták is. A tábornok távozása után az angolok befordulhattak a kontinens konyhájába, és rágyújthattak a pipájukra. Néhány év után mindenki angolul beszélt – konyhanyelven. A franciákat még másfél évtizedig lelkesítették az illúzióik, de a berlini fal leomlása az álom végét jelentette. A keleti nyitás mindenekelőtt német érdekeket szolgált, és az unió gravitációs centruma Párizsból Berlinbe költözött. Az angol–amerikai neoliberális eszmék akadály nélkül terjedtek a technokrata politikusoknak, az emberi jogokkal fenyegetőző ügyvédeknek és a washingtoni konszenzus kátéját felmondó közgazdászoknak köszönhetően.
