A hatvanhat évig működő Malévvel kapcsolatos rossz kormányzati döntéseket felsorolni is nehéz volna. Csak egyet emelnék ki: még meg sem érkezett a céghez a transzatlanti repülésekre alkalmas széles törzsű gép, a szakértők már pontosan tudták, hogy sikerült olyan előnytelen lízingszerződés kötni, amelynek következményeképpen akkor sem hoz nyereséget a légitársaságnak a két Boeing–767-es üzemeltetése, ha valamilyen csoda folytán sikerülne minden jövendőbeli járatra az összes jegyet eladni!
És ne feledjük, az akkor éppen orosz kézben lévő Malév 2009 nyarán bejelentette, harminc darabot rendelt meg a még csak két prototípuspéldányban létező Szuhoj Superjet–100 százüléses gépből. Ismerve az új orosz gazdasági csodafegyvernek szánt repülő utóéletét (egy indonéziai bemutatókörúton hegynek ütközve lezuhant), talán cseppet sem baj, hogy ez az üzlet meghiúsult.
Több mint öt évvel a Malév-csőd után világos, a vállalat abban a formában életképtelen volt. Jó, hogy hagyták bedőlni. A cég hárommilliós forgalmát villámgyorsan átvette a többi légitársaság, és a ferihegyi repülőtér jobban hasít, mint valaha. Idén tizenkét és fél millió utast várnak (ennyien soha nem jártak nálunk), épül az új utasmóló, és soha nem lehetett annyi célállomásra elrepülni innen, mint mostanában.
