Theresa May brit miniszterelnök hat hét alatt relatívra cserélte abszolút többségét, miután pártja az általa kezdeményezett előre hozott választáson rosszabbul szerepelt, mint két évvel ezelőtt. May szempontjából logikusnak tűnt, hogy kiírják a választást: a felmérésekben nagy előnnyel vezetett, és a brexittárgyalásokhoz, valamint a keménynek ígérkező kormányzati lépésekhez, például a terrorellenes intézkedésekhez erősebb legitimációra volt szüksége. Ráadásul nem választásokon, hanem a toryk döntése nyomán vette át David Cameron exminiszterelnök helyét. A hathetes kampányban azonban rengeteg hibát követett el a Konzervatív Párt, amelyeket a Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt képes volt kihasználni. Legalábbis ez a közkeletű magyarázat.
„Hülye toryk, tory hülyék” – szólhatna ma a Gyalog galopp híres mondata. May elődjéhez, Cameronhoz hasonlóan kockáztatott és belebukott. Mert kétség sem férhet hozzá: Maynek befellegzett. Amikor írom ezeket a sorokat, arról cikkeznek a brit sajtóban, hogy a skót toryk feltételeket szabtak neki, és hogy az északír Demokratikus Unionista Párt sem „ingyen” szeretne segíteni szorongatott helyzetében. Mindenesetre egyezség még nem született a koalícióról. Arról is olvashatunk, hogy Boris Johnson külügyminiszter készül átvenni a hatalmat a Konzervatív Pártban, és hogy Jeremy Corbyn úgy számol, záros határidőn belül ő lesz az Egyesült Királyság miniszterelnöke.
Igaza volt Theresa Maynek akkor, amikor a káosz koalíciójával fenyegetőzött. Ám ezt ő hozza létre, ha összeáll az északír unionistákkal egy ad hoc koalícióra, de abban az esetben is, ha nem sikerül neki, ezért Corbyn próbálkozhat majd. Bárhogy lesz, a britek rosszul járnak: az Európai Unió ezek után gyenge partnerrel kezdheti a brexittárgyalásokat a közeljövőben. Más kérdés, hogy May még mindig jobb egy fokkal, mint a szakállas szélbalos. Mayt legalább már ismerjük. Corbyn azonban veszélyesen kiszámíthatatlan, még ha talán nem is annyira, mint Donald Trump, az elszabadult hajóágyú.
Ha már Corbyn: várható, de érdekes fejlemény volt, ahogy a baloldali magyar értelmiség reagált a Munkáspárt „feltámadására”. „Corbyn sikeresen szabadította ki pártját a neoliberálisok fogságából”, és „felülmúlta a Labour két korábbi választási eredményét” – írta például Schiffer András, az LMP egykori társelnöke. A Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely is rettentően örült Jeremy Corbynnak. A Kettős Mérce szintén lelkes írást jelentetett meg, kiemelve, hogy „Corbynt szinte a teljes mainstream média és saját párttársai is egy tökkelütött szélsőségesként ábrázolják a párt élére történt 2015-ös megválasztása óta, aki képtelen választásokat nyerni, aki képtelen a szavazók bizalmát megszerezni. Ehhez képest 21-ről 2 százalékra tornázta le a toryk és a Labour közötti szavazatkülönbséget”. Nemcsak idehaza, világszerte igyekeznek a baloldali értelmiségiek a pártvezér győzelmeként beállítani a Munkáspárt szűk vereségét.