A Fővárosi Közgyűlés szerdai rendeletmódosításával a fővárosi futóversenyek számának csökkentéséről döntött. Az internetes hozzászólók jó része, úgy tűnik, egyetért a döntéssel. „Az utak a közlekedésre valók, és nem sportpályának épültek – írják. – Aszfalton futni amúgy is egészségtelen, menjenek inkább a mezőre. Vagy bárhová, csak messze onnan, ahol mi épp a fontos dolgunkat intézzük vasárnap délelőtt.” Van olyan is, aki szerint „erőszakos, beteg agyú rendezők és résztvevők terrorizálják a lakók többségét”.
A legfrappánsabb meglátást lapunk online felületén olvastam. A hozzászóló úgy fogalmaz, hogy eddig is a Hortobágyon kellett volna futóversenyeket tartani. Talán nem is tudja, milyen jól rávilágított a helyzetre. A Hortobágyon ugyanis tizenhárom év után a megcsappant érdeklődés miatt idén nem rendezik meg a szokásos nyári futóversenyt, a budapesti események viszont évről évre létszámcsúcsokat döntenek. Érthető, hogy az autósokat bosszantja, ha A-ból B-be csak C beillesztésével juthatnak el, a sportolók számára azonban a jelek szerint kellemesebb élményt jelent a Lánchíd és a Gellért-hegy látványa, mint a gémeskutaké.
Ráadásul továbbra is csak évente háromszor kell nagyobb fennakadásokra számítani. Az úgynevezett I. kategóriába sorolt futóversenyekből mostanáig legfeljebb hatot lehetett rendezni egy évben, ez most megfeleződik. Csakhogy háromnál eddig sem rendeztek többet az Andrássy utat, a rakpartokat és két-három hidat egyszerre érintő eseményekből: áprilisban a Vivicitta, szeptemberben a Budapest Félmaraton, októberben a Budapest Maraton volt a versenynaptárakban. A versenyek számának korlátozásánál fontosabb változtatás, hogy mostantól szigorúbb határidővel és részletesebb adatlappal kell pályázni nemcsak a nagyobb, I. kategóriás versenyekre, hanem a kisebbekre is.
Ami szintén üdvözlendő: az eseményhez kapcsolódó forgalmi korlátozásokról a rendezőknek intenzívebben, pontosabban kell tájékoztatni a lakosságot, mert az tényleg nincs rendjén, ha valaki a Nyugatiból induló vonatához igyekezve az Oktogonon hirtelen azzal szembesül, hogy maximum hőlégballonnal tud átkelni az Andrássy úton. Bár eddig is készültek figyelmeztető szórólapok, és a Facebookon, valamint a reggeli rádiós hírekből is lehetett tájékozódni a lezárásokról, ennél több kell. Itt és most is igyekszem segíteni ebben: idén szeptember 10-én és október 15-én, jövőre április 15-én, szeptember 9-én és október 7-én lehet számítani komolyabb lezárásokra futóverseny miatt. Sanszos még, hogy 14 év – 14 km néven május 6-án ismét lesz az Európa-naphoz kötődő verseny, ami tavaly a Margit híd lezárásával járt. Ugyanakkor a rendeletmódosítás összességében azt üzeni: Mi, fővárosi politikusok kiálltunk mellettetek, autós cimboráink. Hiszen az tényleg nem járja, hogy a szélvédő mögül mozizzuk, ahogy percekig lohol a nép a városban. Pedig azzal a politikusok is tisztában vannak, hogy egy rengeteg külföldi által látogatott budapesti futóverseny „jó hatással van a fővárosi turizmusra és a gazdaságra is”. Hogy kitől idézek? Szalay-Bobrovniczky Alexandrától, aki a mostani előterjesztést benyújtotta. A főpolgármester-helyettes a 2015-ös Budapest Maraton műsorfüzetében olvasható köszöntőjében fogalmazott így, és azóta is számos hasonló esemény frontvonalában pózolt, és nyomta meg a rajtkürtöt.
Most csak az a kérdés, hogy a „hazai pályán” mozgó autósok, vagy a fővárosi hidakon, rakpartokon vendég futók körében érdemesebb-e kampányolni a 2018-as szavazatokért. Úgy tűnik, ez a meccs pillanatnyilag 1-0-ra áll.
