Orbán Viktor a lázadás éveként hirdette meg 2017-et. Sokan a populista erők előretörését várták – ám úgy fest, inkább elitváltásra gondolhatott a magyar miniszterelnök. Az első verzió szerint a francia Emmanuel Macron dupla választási sikere nem illene a képbe. Arról, hogy a második magyarázat az igazi, Mráz Ágoston Sámuel beszélt a Heti Válasz július 6-ai számában. „2017 valóban a lázadás éve, legfeljebb nem úgy, ahogy Orbán Viktor tavalyi szavait sokan értelmezték. Hollandiának több mint száz napja nincs kormánya, tehát az elit győzelméről nem beszélhetünk. A francia választásokon befutó Emmanuel Macron pedig mégiscsak a semmiből jött. A régi elit háttérbe szorul, a helyére azonban nem a radikálisok nyomulnak be; ez egyfajta lázadás felülről” – fogalmazott a Nézőpont-csoport vezetője. Szépen hangzik az elitváltásos szöveg, passzol a világszerte előretörő alternatív jobboldal és a Fidesz koncepciójába is. Utóbbi lényege, hogy a baloldali elitet és az úgynevezett médiatúlsúlyt eltüntesse.
Csakhogy a francia nemzetgyűlési választások csupán első blikkre tűnnek elitváltó eseménynek. Tény, hogy a hagyományosan erős szocialisták és a republikánusok visszaszorultak. Ám az új nemzetgyűlés összetételére tekintve már nem annyira egyértelmű, hogy a dühös nép elfoglalta volna a törvényhozást. A felső vezetők száma 134-ről 180-ra emelkedett, a vállalkozóké, orvosoké, ügyvédeké 74-ről 103-ra. Igaz, az 577 képviselőből 424 újonnan került be, és 204-nek semmilyen választott tisztsége nem volt eddig, ám ez nemcsak Macron mozgalmának, hanem a radikális baloldalnak is köszönhető. A nemzetgyűlés tehát nagyrészt felső középosztálybeli emberekből áll. Az új elnök csapatára különösen igaz ez. De személyesen róla sem lehet azt állítani, hogy a semmiből jött volna, hiszen szocialista színekben miniszter is volt.
Bizonyos szempontból persze lehet elitváltásként értelmezni a történteket: a politikusok helyére benyomult az üzleti élet felső rétege. Effélét láthattunk az amerikai elnökválasztáson is. A politikában tapasztalatlan üzletember, Donald Trump került a hatalomba. Az Orbán Viktor által is pártolt elnök tevékenységéből látszik, hogy hordoz magában veszélyeket. Az amerikai elnök a Fehér Házban is ellentmondást nem tűrő üzletemberként tevékenykedik. Ha nem érvényesül az akarata, erőt fitogtat. Elbocsátotta az FBI főigazgatóját, de az amerikai külügyminisztérium stábjának lecserélése is részben hasonló folyamat. Említhetnénk azt is, hogy a lányát ültette be maga helyett a G20 egyik ülésére.
Az üzletemberek hatalomátvétele hangvételváltozást hoz a diplomáciában. Gondoljunk csak Macron keresetlen szavaira Kelet-Európával kapcsolatban. A trumpi hozzáállással jár, hogy mindent le kell egyszerűsíteni. A BBC minapi cikkéből kiderül, hogy a különböző országok washingtoni diplomáciai képviseletei közvetlenül Trumpnak fogalmazzák meg minél egyszerűbbre hangolt üzeneteiket.
„Négy perc az elnökkel annyit ér, mint többórányi egyeztetés másokkal” – mondta egy odalátogató államfő a BBC-nek, míg mások arról beszéltek, hogy mindent próbálnak úgy megfogalmazni, hogy „a terror elleni háború” legyen a középpontban. Latin-amerikai diplomaták például a drogellenes intézkedéseket is terrorellenes harcként kommunikálják az amerikai elnöknek és köreinek.
Az üzleti körök politikába szivárgása más szempontból is veszélyesnek mondható. A források szerint Donald Trump három csoportban bízik: saját legbelső csapatában (Ivanka Trump, Jared Kushner, Steve Bannon), a kabinettagokban és azokban az üzletemberekben, akik az ingatlanbizniszben és a médiában dolgoznak. Utóbbi befolyásáról nincs információ, de könnyen lehet, hogy az üzleti elit hatalomra kerülése hosszú távon nem feltétlenül a nép érdekeit szolgálja. Hanem egyszerűen az üzletemberekét.
