Most is ez történt. Orbánék nyilván előre tudták, hogy a Soros-plakátok lesznek annyira újszerűek, meghökkentők, felháborítók, hogy a balliberális oldal ugrani fog az újabb témára. Így is lett. Értékes médiafelületek – amelyekből az ellenzék számára nem mellesleg már nincs is olyan sok – mentek el a Soros-plakátkampány elítélésére. Megint elhangzottak szavak, amelyeket már oly sokszor hallhattunk Orbán 2010-es hatalomra jutása óta: ez hihetetlen, felháborító, most már tényleg átlépték a határt, most már aztán ez tényleg tűrhetetlen, antiszemita kampány folyik. Mi is az eredménye ennek az ellenzéki kommunikációnak? Zuhan emiatt a Fidesz népszerűsége? Nem igazán.
Természetesen nem akarom kétségbe vonni, hogy sokan valóban megbántva érezhették magukat, és a történelem sötét zsidóellenes szellemét látták a kormány kampányában. A hivatásos ellenzéki politikusoknak viszont fel lehetne tenni a kényelmetlen kérdést: milyen diskurzus vezet Orbán leváltásához? Az eddigiek mintha nem látszanának túl hatékonynak, különösen annak fényében, hogy a kormány számos vitatható, támadható lépést tett. A mostani hatalomnak kifejezetten érzékeny pontja a korrupció, tehát az ellenzék helyzete nem eleve reménytelen. Csakhogy a Fidesz legyőzéséhez ki kellene lépni a már-már unalomba fulladó felháborodáspocsolyából, és ténylegesen meg kellene szólítani olyan szavazókat, akiket a szimbolikus-közjogi kérdéseken túl a mindennapok problémái érdekelnek. Olyanokat, akik inkább elégedetlenek a fennálló állapotokkal. A felmérések szerint ők alkotják a lakosság többségét.
