És szépen beültek Orbán Viktor uszályába

A balliberális oldal abban a kommunikációs térben maradt, amit a Fidesz jelölt ki.

Most is ez történt. Orbánék nyilván előre tudták, hogy a Soros-plakátok lesznek annyira újszerűek, meghökkentők, felháborítók, hogy a balliberális oldal ugrani fog az újabb témára. Így is lett. Értékes médiafelületek – amelyekből az ellenzék számára nem mellesleg már nincs is olyan sok – mentek el a Soros-plakátkampány elítélésére. Megint elhangzottak szavak, amelyeket már oly sokszor hallhattunk Orbán 2010-es hatalomra jutása óta: ez hihetetlen, felháborító, most már tényleg átlépték a határt, most már aztán ez tényleg tűrhetetlen, antiszemita kampány folyik. Mi is az eredménye ennek az ellenzéki kommunikációnak? Zuhan emiatt a Fidesz népszerűsége? Nem igazán.

Természetesen nem akarom kétségbe vonni, hogy sokan valóban megbántva érezhették magukat, és a történelem sötét zsidóellenes szellemét látták a kormány kampányában. A hivatásos ellenzéki politikusoknak viszont fel lehetne tenni a kényelmetlen kérdést: milyen diskurzus vezet Orbán leváltásához? Az eddigiek mintha nem látszanának túl hatékonynak, különösen annak fényében, hogy a kormány számos vitatható, támadható lépést tett. A mostani hatalomnak kifejezetten érzékeny pontja a korrupció, tehát az ellenzék helyzete nem eleve reménytelen. Csakhogy a Fidesz legyőzéséhez ki kellene lépni a már-már unalomba fulladó felháborodáspocsolyából, és ténylegesen meg kellene szólítani olyan szavazókat, akiket a szimbolikus-közjogi kérdéseken túl a mindennapok problémái érdekelnek. Olyanokat, akik inkább elégedetlenek a fennálló állapotokkal. A felmérések szerint ők alkotják a lakosság többségét.

Az ellenzéknek hihető alternatívával kell előállnia, amellyel a mostani kormánynál jobban tudná kezelni az alacsony fizetések problémáját, a lakhatási nehézségeket, a kórházi ellátás anomáliáit, a közoktatás színvonalát, a leszakadt térségeket, a tömegközlekedést, vagy éppen a korrupciót. Másként fogalmazva: olyan témákat kellene hangsúlyosabbá tenni, amelyek a választók mindennapi életét érintik. A CEU ügye nem ilyen. Nem ilyen az egyes civil szervezetek elleni kormányzati fellépés sem. Nem ilyen a Sorost ábrázoló plakátok elleni felháborodás sem. Legföljebb annyit érnek el, hogy a kormány politikai üzenetének ingyenreklámot csinálnak, és benne maradnak abban a kommunikációs térben, amit éppen a Fidesz jelölt ki. Ahelyett hogy például a megfizethető lakhatás, a szociális bérlakások témáját szegeznék szembe a kormány politikájával. Az adójóváírás visszaállításáról is beszélhetne hangsúlyosabban az ellenzék, amellyel az alacsony keresetűek járhatnának jól. De ezekről a témákról alig esik szó, ehelyett heteken át folyt a háborgás. Vagyis arról volt szó, amiről a kormány beszélni akart: Sorosról. Nemcsak a kormány sorosozott, hanem balos ellenzéke, még ha más előjellel is. Az eredmény: követik a kormányt, nem kezdeményeznek.

A vizes világbajnokság a megnyitóig hálás témának tűnt az ellenzék számára. A kormány fejére tudta ugyanis olvasni az elszállt költségeket. Ha viszont nagyobb baj, botrány nélkül sikerül megrendezni ezt a sporteseményt, a kezdeményezés ismét átkerülhet a kormány kezébe. Ahogy korábban is, most is élhet a hatalom a nemzeti büszkeséggel mint politikai fegyverrel. Lám, mégiscsak számítunk mi, magyarok valamit a világtérképen! Oly sok kudarc, keserűség után nagyon is szomjúhoznak erre a fajta nemzeti érzésre, büszkeségre ebben az országban. Ellenben a balliberális oldal továbbra sem érzi, érti igazán ennek a mozgósító erejét.

Ha a balliberális ellenzék így folytatja, nem lesz esélye a 2018-as választásokon. Különösen a mostani szétszabdalt állapotban. Persze előadódhat olyan helyzet, hogy a kormány valami óriási hibát követ el, és ezért veszít a népszerűségéből. Ebben az esetben lesz jelentősége annak, hogy a balliberálisok képesek-e megszólítani a Fideszből kiábrándultakat, vagy ezt a Jobbik teszi meg helyettük.

A szerző politikai elemző