Hétköznapi esetek következnek. Lehangoló, egyben felháborító történetek arról, hogy személyes biztonságunk bizonyos helyzetekben egyik pillanatról a másikra illan el, és lesz egy kritikus, fenyegető szituáció része. Olyan személyek miatt, akik hivatása, munkája éppen a „biztonság” – fellépésük ellenben az átlagember számára maga az életveszély. Olyan személyek miatt, akik egyre több állami megbízást teljesítenek, akik gyakorlatilag a piszkos munkát végzik, és akik végső soron az állami erőszak-apparátus részévé váltak.
A Valtont ismerjük a hírekből. A kormány kedvenc biztonsági cége. Az állami rendezvényeket biztosító valtonosok döntötték el tavaly október 23-án, kik mehetnek be a Kossuth Lajos térre, meghallgatni Orbán Viktor beszédét. Aztán ott van Tóth Csaba, aki többek között a Hardguard biztonsági cég embereinek élén szokott feltűnni. Ő volt, aki a csapatirányító rendőröktől kérte számon ordítva az intézkedést, amikor múlt nyáron a biztonságiak elfoglalták a Ligetvédők táborát. Akkor is ott volt Tóth a Városligetben, amikor a biztonsági őrök gázspray-vel lefújtak egy rendőrt, illetve eltörték egy aktivista ujját. És a Nemzeti Választási Irodánál megjelenő fradista kopaszokról még nem is beszéltünk. Köztük és a Fidesz elnöksége között Kubatov Gábor a kapcsolat.
Múlt szombaton a Hardguard végezte a Paks–Újpest futballbajnoki mérkőzés „biztosítását”. (A cég honlapja szerint mottójuk: „Mi garantáljuk nyugalmát!”) Fekete egyenruhás, félkatonai alakulatra emlékeztető, ijesztő megjelenésű, marcona alakok. Négyes sorokba rendeződve álltak fel a vendégszurkolói bejáratnál. Ott parádézott Tóth Csaba is, gumibottal (!) az oldalán. Ilyenkor elég egy nem tetsző tekintet, egy félreértett mondat, bármi, és az ellentmondást nem tűrő biztonságiak „intézkednek”. Bele is kötnek néhány újpestibe. De nem ám a kemény mag tagjaiba, hanem, mondjuk így, mezei szurkolókba. A nőkkel levetetik a cipőjüket. Néhány férfival is. Motozás címén belemarkolnak az ember heréjébe, alsónadrágjába. A kérdésre, hogy erre mégis mi szükség van, odavetik: „Nehogy becsempéssz valamit!” Lökdösik, taszigálják az érkezőket. Az incidensek egyébként kizárólag a szurkolóknak köszönhetően nem fajultak el.
A Hardguard honlapján az olvasható, hogy munkájuk egyebek mellett a szakmai hozzáértésen alapszik. „A minőség folyamatos magas szinten tartása érdekében munkatársaink tájékoztatásáról, képzéséről folyamatosan gondoskodunk” – ezt is írják. Az ember beleborzong: te jó ég, vajon milyen képzésekre járhat Tóth Csaba? Nem inkább olyan ő és az egész csapata, mint amilyennek Spiró György Tavaszi tárlat című regényében a munkásőröket leírja? „Rossz arcú férfiak és rossz arcú nők feszítettek a vadonatúj, frissen vasalt, szürke munkásőr-egyenruhában. ( ) szúrósan néztek és eltökélten, ajkukat összeszorították. ( ) Az arcberendezésük ugyanolyan, mint a csendőröké annak idején.”
A múlt hét végén történt egy másik eset is. A 24.hu írta meg: egy VII. kerületi kávézó biztonsági őre nem akarta visszaengedni egy meleg pár egyik tagját, miután látta, hogy a barátjával csókolózott az utcán. A vitáról készült hangfelvétel szerint a biztonságis egy idő után ekképpen „érvelt”: „De nem, nem, menjél ki innen! És a padra se üljél le, mert felidegesítesz, és leszakítom a fejedet! Értetted, amit mondok?” Majd arra a kérdésre, hogy „meg akarsz verni?”, azt felelte: „Lehetséges.”
Ahol tartunk: a biztonságunkat leginkább azoktól az emberektől kell féltenünk, akik elvileg arra vigyázni hivatottak. Az állam szolgálatában álló biztonságiak és számos másutt – szórakozóhelyeken, fesztiválokon – dolgozó kollégájuk ugyanis az ököljogra esküszik. Miért gondolnának mást? Ők, szemben azokkal, akik biztonságára figyelniük kellene, meg tudják védeni magukat.
