A Hardguard honlapján az olvasható, hogy munkájuk egyebek mellett a szakmai hozzáértésen alapszik. „A minőség folyamatos magas szinten tartása érdekében munkatársaink tájékoztatásáról, képzéséről folyamatosan gondoskodunk” – ezt is írják. Az ember beleborzong: te jó ég, vajon milyen képzésekre járhat Tóth Csaba? Nem inkább olyan ő és az egész csapata, mint amilyennek Spiró György Tavaszi tárlat című regényében a munkásőröket leírja? „Rossz arcú férfiak és rossz arcú nők feszítettek a vadonatúj, frissen vasalt, szürke munkásőr-egyenruhában. ( ) szúrósan néztek és eltökélten, ajkukat összeszorították. ( ) Az arcberendezésük ugyanolyan, mint a csendőröké annak idején.”
A múlt hét végén történt egy másik eset is. A 24.hu írta meg: egy VII. kerületi kávézó biztonsági őre nem akarta visszaengedni egy meleg pár egyik tagját, miután látta, hogy a barátjával csókolózott az utcán. A vitáról készült hangfelvétel szerint a biztonságis egy idő után ekképpen „érvelt”: „De nem, nem, menjél ki innen! És a padra se üljél le, mert felidegesítesz, és leszakítom a fejedet! Értetted, amit mondok?” Majd arra a kérdésre, hogy „meg akarsz verni?”, azt felelte: „Lehetséges.”
Ahol tartunk: a biztonságunkat leginkább azoktól az emberektől kell féltenünk, akik elvileg arra vigyázni hivatottak. Az állam szolgálatában álló biztonságiak és számos másutt – szórakozóhelyeken, fesztiválokon – dolgozó kollégájuk ugyanis az ököljogra esküszik. Miért gondolnának mást? Ők, szemben azokkal, akik biztonságára figyelniük kellene, meg tudják védeni magukat.
