Kezdjük a legfontosabb ténnyel! A kormány szakképzési terveinek megvalósításában főszerepet kapó szakgimnáziumokban megvolt az első érettségi vizsga. Ha gonoszak szeretnénk lenni, azt is mondhatnánk, hogy ezzel a jó hírek sora véget is ért. A gyenge átlagot mutató vizsga ugyanis számos kérdést vet fel a képzés és a vizsgáztatás rendjével kapcsolatban. Nem az a legfőbb gond, hogy a diákok nem hozták az elvárt átlagot, hanem az, hogy a kormányzati elképzelések és a szakma megint – szokás szerint – nem ért egyet szinte semmiben. Utóbbiak az érveik mellé most már a vizsgák eredményeit is odatehetik az egyelőre nem létező tárgyalóasztalra. Nem a szakképzés rendszerébe, a szakgimnáziumok érettségirendjébe fél évvel ezelőtt központilag belenyúló és minden szakmai szempontot félresöprő kormányzati pozíciókat erősíti az sem, hogy lemondott a tételkészítő bizottság vezetője.
Mi is vezetett idáig, hogy lassan mindenki – pedagógus, diák, szülő – rossznak, a vizsgázó számára hátrányosnak tartja a szakgimnáziumi képzést, a vizsgáztatási rendszert? Azt mondják az érintettek, hogy a szakgimnáziumban bevezetett új kerettanterv ronthatja a diákok továbbtanulási és munkaerőpiaci esélyeit. Ezenkívül nagy a bizonytalanság most is, hogy milyen képesítést szereznek a szakgimnazisták az érettségi mellé. Mert ne feledkezzen meg senki arról, hogy a szakgimnazisták az érettségijük mellé másik képesítést is kapnak, ami leegyszerűsítve egy pluszban járó szakmunkás-bizonyítvány. Volt rá elég idő, szakmai érv és javaslat, ám a 400-490-es kerettantervi óraszám ellenére nem sikerült megnyugtatóan kidolgozni a részleteket. Az sincs kellően alátámasztva, hogy a szakgimnáziumi rendszerben már nyolcadik után specializálják a képzést – a szakemberek szerint túl korai, és az ebben részt vevőket annyira egy vágányra tereli a rendszer, hogy később megszűnik számukra az átjárhatóság. A szakképzés vonzereje a minőségében rejlik. Ez jelenleg nem az igazi, nem véletlen, hogy sokan – egyre többen – olyan érdekeket vélnek felfedezni a szakközépiskolák szakgimnáziummá alakítása mögött, hogy „tenyészetként” működjenek, és a korábbiaknál több – nem annyira jól képzett, de alacsony bérért hadra fogható – szakmunkást termeljenek ki. Már csak az a kérdés, hogy mindez kinek az érdeke.
Visszatérve az érettségihez: az Oktatási Hivatal adataiból látszik, hogy bár tömeges bukásról nem beszélhetünk, az eddigi években jó eredményeket elérő tanulók sem tudták teljesíteni azt, ami vélhetően bennük lenne, ha nem a vizsgák előtt fél évvel derült volna ki, hogy pontosan milyen résztárgyakból kell letenniük a szakmai érettségit. Ráadásul a korábban a felkészüléshez kiadott mintafeladatoknak sem volt közük a vizsgafeladatokhoz, holott a Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye ezt jelölte meg segítségként. Vannak fórumok – például a Tanítanék Mozgalom –, amelyek azt sem tartják kizártnak, hogy szándékosan nem írták nehézre az érettségit, nehogy nagyobb botrány legyen.
A jövő sem megnyugtató. A most végzett 9. évfolyamosok tanterve más, mint a többieké, ezért számukra is ki kell dolgozni az új követelményeket, amelyeket két évvel az érettségire való jelentkezés előtt kell nyilvánosságra hozni. Ez jövő február. Semmi nyoma, hogy ezt a munkát elkezdték volna.
Ráadásul nagyon úgy tűnik, a kormányzati szervek nem hallják a gondokat, ők teljesen másképpen szeretnék helyzetbe hozni a szakgimnáziumi tanulókat. Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elárulta, tervezik, hogy ha valaki jól teljesít a természettudományos területeken, pluszpontok segítségével könnyebben juthat majd mérnökképzésre a felsőoktatásba, mint aki sima gimnáziumból jön.
Kár, hogy eközben senki illetékes sem hajlandó észrevenni, hogy a gyerekek alapjában véve nem kísérleti nyulak.
