A valóban patrióta gazdaságpolitikáról

A feladat a kisvállalkozások számára barátságos, tartósan kedvező környezet kialakítása.

A multik közvetett módokon is több támogatáshoz jutnak. Érdekérvényesítő képességük nagyobb, sokszor a nevük is kapukat nyit. Például a Mercedes gázbekötését, trafóállomását, iparvágányát, kerékpárútját, buszjáratait közpénz finanszírozza, a csak neki szükséges rendező pályaudvar is közpénzes intermodális átalakításban rejtőzik majd. A csak általuk alkalmazható szakmunkások túlképzése a rendelésükre történik, a bérek és munkafegyelem kívánatos szinten tartása érdekében. Ilyet a kis- és középvállalkozások (kkv) még iparterületekre tömörülve sem tudnak elérni. A multiknak nem is kell pályázniuk, csak utalni rá, mit szeretnének, és kéri helyettük más.

Magyarország félperiferiális ország, ahol ezek a hatások erőteljesen érvényesülnek. Helyzetünkből adódik az állandó tőkehiány. Ám a multik minden tőkebefektetése, idehozott termelési kultúrája és más pozitív hozadéka sem feledtetheti, hogy ahol lehet, saját érdekükben torzítják a gazdasági szabályokat, és jelentős részben ezzel a torzítással tartják fenn „versenyelőnyüket”. Ez egyrészt csökkenti a közösség forrásait, amit közszolgáltatásokra fordíthatna, másrészt bebetonozza a kiszolgáltatottságot, a világgazdaságban elfoglalt helyünket.

Logikus és racionális törekvés tehát, hogy ezeket a nem piacon szerzett előnyöket egy közösség vagy képviselője, az állam (esetleg egy államszövetség, mint az EU) csökkentse, a forrásokat másra fordítsa. Oktatásra, a jólét növelésére, a társadalmi problémák megoldására. A klímaváltozás vagy a migráció kezelésére. Vagy a kkv-k támogatására, fejlesztésére: ezek így nagyobb mértékben tudnák ellátni a gazdasági funkciókat, amelyek tekintetében most a multikra szorulunk.

Természetesen nem mindegy, hogy ez a támogatás hogyan történik. Ma Magyarországon névleg nagyon sok pénz megy kkv-támogatásra. Ám a kkv-khoz áramló közvetlen vállalkozástámogatásnak a rosszul beállított feltételek miatt valódi, hosszú távú haszna nincs. Az elsődleges szempont a források kiszórása. A hasznosulás, illetve annak ellenőrzése, hogy jó helyre ment-e a dolog, nem fontos. Elfolynak a pénzek alibitevékenységekre, amelyek ideiglenesen „teremtenek” ugyan munkahelyet, ám ha elfogy a támogatás, a bolt is bezár.

Ezért az állam feladata elsősorban a kisvállalkozások számára barátságos, tartósan kedvező környezet kialakítása. Ami állandó jelleggel kedvez a hazai kkv-knak, mert az oktatás, a szakképzés, az adórendszer, a vidékfejlesztés úgy van felépítve, hogy a jól teljesítő kisvállalkozások – egymással versenyezve – meg tudnak élni, jó teljesítménnyel tudnak fejlődni is. És nem ütköznek például a szükségesnél többször a multik erőfölényébe.

Nem csak azért „jobbak” a kisvállalkozások, mint a multinacionális nagyvállalatok, mert gyengébb a képességük megcsapolni a közös kasszát, rendesebben adóznak (elvileg), és ezzel a közösség sokat spórolhat. A kisebb méret, a helyhezkötöttség, a lokalitás önmagában érték. A kisebb vállalkozások, vállalatok könnyebben illeszkednek a helyi közösségekbe, a társadalomba. Tevékenységük hatásai közvetlenebbül visszahatnak rájuk, legyen szó a munkakörülményekről vagy az erőforrások használatáról. Kevésbé „elidegenedettek”, az emberléptékűséget képviselik.

A jövőben fölértékelődik azoknak a gazdaságoknak a szerepe, amelyek ellen tudnak állni a világgazdaság erősödő turbulenciáinak. Amelyek alapfunkcióikat akkor is el tudják látni, ha hirtelen komolyabb negatív változások történnek. A felében autóipari exportra épülő magyar gazdaság nem ilyen. Egy erős kisvállalkozói szektorral bíró és legalább az alapszükségletek kielégítésében hazai erőforrásokra támaszkodó, rugalmas magyar gazdaság ilyen volna.

A szerző gazdaságpolitikai szóvivő, LMP