Ahol a villanyautó terem

Miért ne lehetnének jelen a magyar tudósok az atomkor utáni új korszak születésénél is?

Néhány hónapja Magyarországon tartott előadást George Friedman, a világhírű geostratéga, és volt néhány megállapítása, amit a magyar gazdasági döntéshozók is megszívlelhetnének. Egyebek mellett arról beszélt, hogy szép dolog az informatika vagy a modern gépipar, de azok az országok, amelyek gazdasági és technológiai vezető szerepre törnek, már egész más dolgokkal foglalkoznak. Hogy mikkel, azt nem nehéz kitalálni. Elég, ha utánanézünk, hogy milyen kutatásokat szorgalmaz az Egyesült Államok hadserege. Az internet is onnan indult el, és a következő nagy dobás is onnan várható. Az egyik ilyen szépreményű terület az energiatárolás, amelynek forradalma a megújuló energiák felfutásában és az elektromos járművek terjedésében is megmutatkozhat a következő évtizedekben. Friedman azzal az optimista kérdéssel zárta előadását, hogy ha a magyar tudósok oroszlánrészt vállaltak az atomkor kiépítésében, miért ne lehetnének jelen a következő korszak megszületésénél is?

Rég tudható, hogy a benzines és dízel meghajtású járműveknek lassan bealkonyul. Az azonban továbbra sem világos, hogy ez a forradalom milyen időtávon zajlik majd. A jelek szerint a politikusok siettetnék a váltást, az autógyártók többsége ellenben inkább lassan, megrázkódtatások nélkül térne át az új technológiára. A nyugati államok többsége már bejelentette, hogy a jövőben megtiltja a hagyományos, belső égésű motorral ellátott járművek forgalmazását. Nagy-Britanniában 2040-től, Norvégiában 2025-től, Németországban 2030-tól léphet életbe az értékesítési tilalom. Persze az átállás ütemét nemcsak a politikusok határozzák meg, hanem a piaci folyamatok is. Legutóbb arról lehetett hallani, hogy azoknak az autógyártóknak, amelyek eddig ráérősen fejlesztették elektromos járműveiket, össze kell kapniuk magukat, mert az elektromos autók előtt tornyosuló legnagyobb akadály, az energiatárolás problémája a lítiumkristály-akkumulátorok megjelenésével áthidalhatónak tűnik. A Tesla új, 3-as modellje iránt jóval nagyobb a kereslet, mint korábban sejteni lehetett, ráadásul a szakértők úgy gondolják, hamarosan az ára is arra a szintre csökkenhet, amelynél a vevők előtt a hagyományos luxusmárkák valós alternatívájaként tűnhet fel a jelenleg 35 ezer dollárról induló Tesla-modell.

A nagy autógyártók egyébként csak kapkodják a fejüket a politikusok fogadkozásait hallva. Karlheinz Blessing, a Volkswagen AG személyzeti igazgatója egy interjújában megpróbált úgy tenni, mintha az évtizedekig húzódó átállásra nem is a gyártóknak lenne szükségük, hanem a társadalmaknak. Azzal érvelt, hogy a villanymotor a belső égésű motornál lényegesen egyszerűbb szerkezet, így szakértői becslések szerint egy elektromos autót akár 40-50 százalékkal rövidebb idő alatt is le lehet gyártani. Ez pedig elkerülhetetlenül azzal jár, hogy kevesebb munkáskézre lesz szükség. Az állások megszűnése miatt persze elsősorban nem a német munkavállalók feje fog fájni, hanem a magyaroké, és a hozzánk hasonló, elsősorban összeszereléssel, és csak kismértékben fejlesztéssel foglalkozó országok lakóié. A járműgyártás a magyar GDP egyik legfontosabb összetevője. Jelenleg több mint 154 ezer ember dolgozik ezen a területen. Nem kétséges, hogy a magyar gazdaság hatalmasat bukhat, ha lemarad a trendektől.

A veszélyekkel a kormány is tisztában van, ezért igyekeznek minél több olyan céget az országba vonzani, amelyek lehetőséget adnak a legmodernebb technológiák fejlesztésére és gyártására. A legnagyobb dobás az lenne, ha sikerülne hazánkba csábítani a Teslát. Az amerikai gyártó épp most keres helyet az európai gyárának. A magyar kormány valószínűleg mindent megtesz azért, hogy az ország vonzó színben tűnjön fel Elon Musk cége előtt. Nemrég például 15 milliárdos tőkeemelést hajtottak végre abban a zalaegerszegi vállalatban, amely egy önvezető autók tesztelésére is alkalmas pályát fejleszt. A mezőny nagyon erős, olyan országok szálltak versenybe a Gigafactory Europe névre hallgató gyárért, mint Spanyolország, Svédország, Németország, Franciaország, Hollandia, Észtország vagy Csehország. Ennek ellenére sokan gondolják úgy, hogy hazánk nem esélytelen.

A kormány tehát igyekszik kivenni a részét a jövő technológiáinak fejlesztéséből, a kérdés csak az, hogy meddig hajlandó elmenni ezen az úton. Mert az csak fél siker, hogy adókedvezményekkel és alacsony bérekkel idecsalogatjuk a cégeket. Innovatív társadalmat nehéz elképzelni nemzetközi élvonalba tartozó egyetemek és elfogadható alapfokú oktatás nélkül. Mint ahogy agilis, szakmailag felkészült középvállalkozások és tisztességes piaci verseny nélkül úgyszintén. Csakhogy úgy tűnik, a Nemzeti együttműködés rendszerében épp ezekre az összetevőkre nincs szükség.