A helyzet hamarosan odáig fajult, hogy a busztársaságok kénytelenek voltak ritkítani vagy megszüntetni a járataikat, mert a korábban jól jövedelmező útvonalakra nem érte meg buszt indítani. Ez azonban csak keveseknek tűnhetett fel, hiszen ekkor már sokaknak saját taxisuk volt, akivel telefonon egyeztette, mikor van szüksége fuvarra.
A szabadpiaci rendszer gördülékenyen működött, egészen egy december végi péntek délutánig. Ezen a napon rengetegen indultak haza Magyarországról az ünnepekre. A karácsony szépnek ígérkezett, a déli határszakaszon napok óta havazott. Ezen a pénteken különösen bőre sikerült az égi áldás. Az utakat hótorlaszok tették nehezen járhatóvá. Rég nem volt akkora tömeg a Vajdaságba induló buszok megállóiban, mint akkor. A magánzóknak ugyanis eszük ágában sem volt elindulni otthonról ilyen időben, hiába hívogatták őket kétségbeesetten a Szegeden rekedtek. A menetrend szerinti járatokra csak az utasok töredéke fért fel, félő volt, hogy sokaknak a Mars téren kell tölteniük az éjszakát. A válságot végül a szegedi Volán oldotta meg. Szabaddá tettek néhány buszt, azokkal szállították haza a kétségbeesés határán álló tömeget.
Ez a régi történet minap jutott az eszembe. Akkor, amikor arról olvastam a százegyedik lelkesült cikket, hogy a hagyományos üzleti modellek ideje lejárt, kisebb, gyors, alkalmazkodásra képes vállalkozások veszik át a becsontosodott monstrumok helyét. Könnyen lehet, hogy tényleg így lesz. Arra viszont nem árt odafigyelni, hogy a piac csak a törvényi kereteken belül, észszerű korlátok között kapjon szabad kezet.
