Azok a bűzös 90-es évek

Az egyre jobb város Budapest aluljárói valahogy elfelejtettek átlépni a XXI. századba.

Az internetes jegyrendszer pocsék kialakítása után kipattant hackerbotrány, majd az 1-es villamoson történt bűncselekmények híre megint megtépázta a budapesti tömegközlekedés hírnevét. Ám akik nap mint nap igénybe veszik a főváros közösségi közlekedését, ezeknél kézzelfoghatóbb problémákat is megfigyelhetnek.

Míg a főváros bizonyos részei szépen fejlődnek, sőt egyre több és több külföldi fedezi fel magának Budapest értékeit, látványosságait, más részei – nincs erre jobb kifejezés – a harmadik világban ragadtak. A külföldiek szemében az egyre jobb Budapest aluljárói például valahogy elfelejtettek átlépni a XXI. századba: itt maradtak a XX. század rosszabb időszakainak bűzös és kicsit sem vonzó mementóiként.

Nemrég történt, hogy a korábban is forgalmas, ám a négyes metró három évvel ezelőtti megnyitása után még jelentősebb szerephez jutó Kálvin téri aluljáróban egy valószínűleg erősen alkohol vagy kábítószer hatása alatt álló személy minden előzmény nélkül rárontott egy ott bőrönddel várakozó, huszonéves külföldi lányra. A tettlegességtől csak mások közbelépése akadályozta meg. A hangosan átkozódva elvonuló – majd később vélhetően másokat is ugyanígy megtámadó – személy háboríthatatlanul folytathatta mindezt, senki nem akart rendőrt hívni rá. A BKK helyben tartózkodó ellenőrei szerint „úgysem tudnak vele mit kezdeni”, hiszen „bolond”.

A népligeti aluljáróban is gyakoriak a – szerencsére általában csak – szóbeli atrocitások. Lapunk is írt arról, hogy rengeteg kábítószer-használó itt várakozik az elosztókra. Ez az aluljárón is meglátszik. Gyakoriak a munkába tartó budapestieket vagy a buszpályaudvarról érkező turistákat agresszívan zaklató, gyanús figurák. A Népliget helyzete különösen problematikus, hiszen aki valamelyik nemzetközi járattal érkezik ide, annak ez az aluljáró Magyarország kapuja. El lehet képzelni, mi fordul meg olykor a fejében.

Mostanra teljesen elveszett a kontroll, nem egy budapesti aluljáró szinte no-go zónává vált. Bárki megtehet bármit, még ha utána talán el is kapják. A BKK-s őrök jobb napokon legalább a belépők jegyét ellenőrzik, a kötekedők viszont nem hatódnak meg különösebben a rendőri igazoltatástól sem.

A 2010-es évek elején az új városvezetés, Tarlós István főpolgármesterrel megpróbálkozott az aluljárók kiürítésével – részben talán a fentiekben részletezettek miatt is –, azzal a felkiáltással, hogy életvitelszerűen senki ne tartózkodhasson lent. A kezdeményezés azonban teljesen elhalt, helyette semmilyen kompromisszumot nem sikerült kialakítani. Vagyis maradtak a harmadik világbeli állapotok.

Sajnos azt sem mondhatjuk, hogy általános posztszocialista jelenségről lenne szó. Aki járt valaha a varsói belváros metróállomásain, megerősítheti ezt. Az egyébként szintén megérne egy misét, hogy a lengyel főváros útjai a budapestiekkel szemben miért tükörsimák, és miért nem ütközik az ember mindenütt kutyagumiba vagy részegen hányó brit legénybúcsúsokba – igaz, utóbbit betudhatjuk annak, hogy Budapestre a hibái ellenére most éppen többen jönnek a turisták. Hozzánk idén nyáron talán a korábbiaknál is több külföldi vendég érkezett. Épp ez volt az egyik célja a sokmilliárdos beruházások árán megrendezett vizes világbajnokságnak – és akkor még nem beszéltünk a Formula–1-es nagydíj, valamint a Sziget Fesztivál vonzerejéről. De pontosan ezért ez az időszak is kiváló alkalom lett volna a borzalmas aluljárós állapotok felszámolására. Arra, hogy legalább a belváros környékén eltüntessék a bágyadt és sikertelen kilencvenes évek utolsó hagyatékát.

A fejlődéssel kapcsolatos pozitív példákért el sem kell hagynunk Budapest föld alatti világát. Sokan emlékezhetnek rá, hogy a kilencvenes években milyen volt a metróhálózat egésze. A felújítások előtt az egyébként műszakilag is ramaty állapotban lévő kisföldalatti állomásai összefirkálva, a kettes és a hármas vonal szerelvényei gyakran szanaszét festékezve díszelegtek. Mára a kisföldalatti méltóvá vált történelmi szerepére, az állomásokat helyreállították, és míg a turisták érdeklődve készítik a felvételeket, a helyiek is jobb érzéssel szállhatnak fel reggelente a kocsikra. A külső kapukat éjszakára bezárják, napközben peronőr ügyel a rendre. Bár a gyakran elfüstölő hármas metró problémáit jól ismerjük – és látjuk, hogy egy szocialista skanzenre hasonlít –, összefestékezve már nincs, a kettest pedig mindenestül rendbe tették.

Vannak szerencsére egyéb pozitív hírek is: Budapest az Economist Intelligence Unit listáján, mely a világ fő- és jelentősebb városait tartalmazza, a 36. legélhetőbbnek bizonyult. Ez előrelépés az egy évvel ezelőtti 42. helyhez képest. A magyar főváros olyan helyeket előz meg, mint Prága, Pozsony, az aluljárók szempontjából pozitív példaként emlegetett Varsó vagy délről és nyugatról Milánó, Róma, London, keletről Moszkva.