Nem az a kifogásolandó, hogy az állami vállalatok bizonyos beosztottjai is komoly bért kapnak, hanem az, hogy a kormány alkalmatlan emberek zsebét tömi: ők nem jó vezetők, csupán tehetségtelen, de hűséges pártkáderek. Vágó Gábor népszavazása azonban a gyereket is kiöntené a fürdővízzel együtt: azokat is büntetné, akik magas fizetésért magas értékű közszolgálati munkát végeznek. A Momentum azonnal búcsút fog venni attól, aki érdemtelen, a legjobb szakemberektől azonban az állami szektorban sem vonná el a versenyképes fizetést.
A korábbi LMP-s Vágó Gábor kérdése, amely mögé öt párt is felsorakozott, így szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?”
Megértjük a kezdeményezők motivációit, nem kételkedünk jó szándékukban, de rossz eszközt választanak a kormánnyal szembeni fellépésre. Jól tudjuk, hogy a népszavazási kezdeményezések alkalmasak a kormánnyal szembeni fellépésre, ám ennyire közel a választásokhoz már inkább a közösségszervezésre, a jelöltállításra, a választási felkészülésre érdemes koncentrálni. Mindemellett azonban súlyos tartalmi okai is vannak annak, hogy a Momentum nem gyűjt aláírást. Fel kell hívnunk a kérdés támogatóinak figyelmét: az irreálisan alacsony bérplafont gond nélkül megkerülheti a Fidesz, és még rosszabbul is jöhetünk ki belőle. A népszavazási kérdés ugyanis nem foglalkozik azzal, hogy hány állami beosztott jut hozzá ehhez az összeghez, számukat a végtelenségig lehetne bővíteni. Kinevezési hullám vehetné kezdetét, érkezhetnének az újabb, felesleges vezetők, akik a bérplafon okozta hiányt egyenlítenék ki visszaosztás által. A jelenlegi hűbéri rendszer éhsége tovább nőne, újabb strómanokkal feltöltve a potyalesők terhe alatt már így is recsegő-ropogó közszférát.
A kérdés az országot erkölcsi csődbe taszító pártkáderekkel sem számol, hiszen a gond nem a bevételük összegének nagyságából fakad, hanem az általuk elvégzett tisztességtelen, minősíthetetlen munkavégzésből. A rájuk bízott adófizetői pénzzel felelőtlenül gazdálkodó kinevezetteket semmiben sem fogja egy alacsonyabb bérplafon megakadályozni.
Egy dologban igaza van Vágó Gábornak: a közszféra bérei tényleg nincsenek rendben. A dolgozók többsége mind az állami cégekben, mind az egészségügyben, mind a közoktatásban a munkája piaci értéke alatt keres. Pusztán hivatástudatból nem lehet egy családot eltartani: ezért hagyják ott annyian a közszférát és végső soron magát Magyarországot is. Nem csak a kivándorlást kell azonban megelőzni: haza kell hoznunk a külföldön tapasztalatot szerzett, havi több ezer euró felett kereső vezetőinket is. Nekik mit mondjunk? Azt, hogy gyere haza, és keresd a tizedét az eddigi fizetésednek? A kezdeményezők a köztársasági elnök jövedelméhez kötnék a bérplafont, ami ma havi 1 507 350 forintot jelent. Ez persze nagyon magas összeg, a legtöbb magyar munkavállaló örülhetne, ha ennyit keresne. Ám tetszik, nem tetszik, a vállalatvezetőkért verseny zajlik a közszféra és az állami szféra, valamint a különböző államok között. A fizetéseket itt nem a magyar átlagbérhez, hanem gyakran a berlini és londoni bérekhez kell hasonlítani. Ha világszínvonalú állami vállalatokat akarunk, ennek megfelelő béreket is kell fizetnünk. Ha a nemzetünket újra Közép-Európa egyik legsikeresebbjévé szeretnénk tenni, akkor a legjobbakra van szükségünk.
A versenyképes bérezés nemcsak azért jobb a bérplafonnál, mert a közszférában tartja a tehetséges, tapasztalt szakembereket, hanem azért is, mert a bérplafonból következő alacsony fizetés a korrupció melegágya. Ukrajnában 24–32 százalékkal kevesebbet keresnek az állami alkalmazottak, mint társaik ugyanazon a területen, a versenyszférában. Költéseik alapján viszont nincs különbség. Akkor az állami alkalmazottaknak honnan van rá pénzük? Igen, korrupcióból, kenőpénzekből, amire a rossz állami és társadalmi gyakorlat, valamint az alacsony bérplafon vezeti őket. Nekünk az a célunk, hogy a fizetés versenyképességével is kifejezzük: a munkát megfizetjük, semmi egyéb vagyoni előnyre a hivatal viselése nem jogosít.
Más a valódi megoldás, ha tényleg hasznosan akarjuk felhasználni az adófizetők pénzét. Ki kell iktatni a felesleges vezetői szinteket, átláthatóvá kell tenni az állam gazdálkodását, megfelelő munkakörülményeket kell teremteni a közigazgatás minden sarkában. Még a tisztességes, területükhöz értő és elkötelezett, állami és önkormányzati hivatalnokokat is hátráltatja a hiányos munkaszervezés és feladatmegosztás. Mindezt rendbe kell tenni. A közszférában ezért a magánszférához hasonlóan versenyképes bérezés kell, hogy mindenki úgy érezze: itt megbecsülik a munkáját, az államigazgatás pedig valódi karrierlehetőség. A megoldás nem a bérplafon, hanem a haverok eltávolítása, a fejlesztések, és ahol szükséges, ott a bérrendezés. Nem bérplafon kell tehát, hanem minőségi küszöb. A pártkádereknek pedig ajtót kell mutatni. Inkompetens kormányzásra nem baloldali demagógia, hanem felelős és jó kormányzás a válasz.
A szerző a Momentum elnöke
