Európa továbbra is jelentős migrációs nyomással szembesül. Juncker elnök hivatalba lépésekor éppen azért hozta létre a migrációs ügyekért felelős uniós biztos tisztségét, mert tudta, hogy a migráció képezi majd a jelenlegi biztosi testület megbízatásának első számú prioritását. Büszkeséggel töltött el, hogy én kaptam meg ezt a feladatot.
Időközben számos eredményt mutattunk föl, és az elmúlt két évben nagyobb előrehaladást értünk el, mint az azt megelőző húsz évben. Emberek életét mentettük meg a tengeren, kezeltük a migráció kiváltó okait, harmadik felekkel folytatott együttműködés révén csökkentettük a migrációs áramlásokat, az új Európai Határ- és Parti Őrség segítségével megvédtük határainkat, biztonságos és jogszerű lehetőséget teremtettünk az áttelepítésre, és kimutattuk szolidaritásunkat a leginkább érintett uniós tagállamok és a sok menekültet a területükön tudó szomszédos országok iránt.
A migráció kezelésével kapcsolatban egy egyre inkább egységes megközelítés van kibontakozóban. Ugyanakkor sok munkára van még szükség ahhoz, hogy olyan koherens és átfogó módszert alakítsunk ki, amely egyszerre teszi lehetővé hosszú távon a migráció által jelentett előnyök kihasználását és a kihívások kezelését.
Legfontosabb célunk most a Földközi-tenger középső térségébe érkező migráció megfékezése. Ugyanezt a Földközi-tenger keleti medencéjében már elértük. A 2016. márciusi Európai Unió–Törökország-nyilatkozat nyomán a Törökországból Görögországba lépők száma a 2015 októberében egyetlen nap alatt tapasztalt 10 ezer főről átlagosan mintegy napi 80 főre esett vissza. Összességében a Törökországból a görög szigetekre érkezők száma 98 százalékkal csökkent. Egy év után ez azt jelenti, hogy egymillió ember nem lépett be az Európai Unióba, és közel ezer ember nem veszett oda, amikor megpróbálta.
Líbia azonban nem Törökország, nem lehet vele ugyanolyan típusú megállapodást kötni, mint Törökországgal. Ezért a Líbiában fennálló körülmények javítására, az ott rekedt migránsok otthonukba való visszajutásának elősegítésére, illetve az illegális és veszélyes hajós átkelések visszaszorítására kell fókuszálnunk. Ezek megvalósításának egyik központi eleme a biztonságos és legális lehetőségek megnyitása a valódi menekültek számára. Európának fel kell nőnie humanitárius kötelezettségeihez, hogy segítséget nyújthasson a háború és az üldöztetés elől menekülőknek. Ahhoz, hogy a migrációt ellenőrzés alatt tarthassuk a Földközi-tenger keleti medencéjében, elengedhetetlen, hogy Magyarország hozzákezdjen a menekültek befogadásához. Júliusban arra kértük az összes uniós tagállamot, hogy szeptemberig közöljék, hány menekült áttelepítésére lennének készek Líbiából és a szomszédos országokból a következő évben. Az unió továbbra is támogatni fogja az erre irányuló erőfeszítéseket, és 10 ezer eurót mozgósít minden olyan személy esetében, akit egy tagállam befogad.
Reményeim szerint Magyarország szélesebb értelemben is hozzájárul majd a közép-mediterrán útvonalon érkező migráció megfékezésére irányuló erőfeszítésekhez. Ezt megteheti azáltal, hogy forrásokat nyújt az Afrika számára létrejött Uniós Szükséghelyzeti Alaphoz, személyzetet bocsát rendelkezésre az Olaszországban tevékenykedő uniós ügynökségek számára, valamint kialakítja a közvetlenül Líbiából és az azzal szomszédos országokból érkező valódi menekültek jogszerű áttelepítéséhez szükséges férőhelyeket.
Remélem továbbá, hogy Magyarország betartja jogi kötelezettségvállalását, s az Olaszországban és Görögországban tartózkodó menekültek áttelepítése révén szolidaritást vállal az unió más tagállamaival. Ha szeretnénk megőrizni a mozgás szabadságának nagy becsben tartott jogát Európában, kifejezésre kell juttatnunk szolidaritásunkat azon tagállamokkal, amelyekre jelentős migrációs nyomás nehezedik. A bizottság által az áttelepítésre vonatkozó kötelezettségvállalásaikat továbbra sem teljesítő országokkal, például Magyarországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárások célja nem a szankcionálás. Ezekkel az eljárásokkal az Európai Unió nem tesz mást, mint az uniós jog védelmére vonatkozó jogi kötelezettségét teljesíti. Tudom, hogy aggályok vetődnek föl az áthelyezésre jelölt személyek nem megfelelő biztonsági ellenőrzésével kapcsolatban. Ez olyan kérdés, amelynek megoldásán közösen dolgozhatunk Magyarországgal. A szolidaritás és a felelősségvállalás hiánya azonban nem képezheti semmilyen együttműködés alapját.
Az Európai Unió sosem hagyná magára magyar partnereit, ha azok nehéz helyzetbe kerülnének. Nem hagyhatjuk magára Olaszországot vagy Görögországot sem, amikor rendkívüli nyomással szembesülnek az érkező migránsok nagy száma miatt. A szolidaritás különböző formákat ölthet. A lényeg, hogy valamennyi tagállam részéről megmutatkozzék, és a nehézségekkel küzdő tagállamok szükségleteire irányuljon.
A szerző az Európai Unió migrációs ügyekért felelős biztosa
