Szövegértők

A hazugság nem azonos a tévedéssel, a vád a rágalommal, a tagadás a cáfolattal.

Az elmúlt huszonhét évben ezt a három fogalompárt sem sikerült tudatosítani a politikusokkal és a sajtóval, pedig ez is elég lenne, hogy békésebbek, tárgyszerűbbek legyenek a közéleti disputák. De nem lesznek, mert a funkcionális analfabéta véleményformálók azt sem veszik tudomásul, hogy a különböző egyénekre és csoportokra vonatkozó állításokat nem illik és nem is tisztességes általánosítani. Miként az ebben az írásban is gyakran előforduló „többségében”, „jórészt”, „sokan” kifejezések is pontosan azt jelentik, hogy egyes megállapítások nem mindenkire vonatkoznak, hanem csak egyesekre. Akinek inge, az vegye magára. Bár erre sincs sok esély. Olyanokat győzködni, akik nem kepések különbséget tenni a személyes névmások között, akik az egyes szám első személyben elmondott önkritikát is magukra veszik, meddő vállalkozás. Csak azt kell eldönteni felőlük, hogy hülyék vagy aljasok.

Legyünk konkrétabbak, hogy az „értelmiségiek” is értsék. Nincs klasszikusabb példa, mint Kövér László „köteles” beszéde. Jellemző a magyar szellemi és morális viszonyokra: akkoriban bírósági ítélet született arról, hogy a feltételes módban, többes szám első személyben elhangzott mondat (ha nem tudunk az eredményeknek örülni, kössük fel magunkat) minden további nélkül érthető többes szám harmadik személyű felszólításként (a szocialisták kössék fel magukat). Gyalázatos eljárás volt, Gyurcsány Ferenc mint éceszgéber kimondottan büszke volt rá. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a Fidesz Vona Gábort lejáratni akaró telefonos kampányáról sokaknak a „köteles” beszéd jut eszébe. Vona nem a nyugdíjasokról, hanem a Fidesz által felhergelt, önmagukból kifordult egyénekről beszélt, akik történetesen nyugdíjasok. Ez alapján a nyugdíjasokat általában hiszterizálni vagy arra utal, hogy a Fidesz vezérkara nincs azon a szellemi színvonalon, hogy helyesen értelmezzen néhány mondatot, vagy morálisan semmiben nem különbözik Gyurcsány Ferenctől.

Abból kiindulva, hogy az első feltételezés (a felfogásbeli hiányosságok) az igaz, jogos a dilemma, hogy a fentebb említett társadalmi csoportok alkalmasak-e önállóan felelős döntéseket hozni, szabad-e engedni, hogy szavazatukkal beleszóljanak az ország ügyeibe, agyonmanipulált véleményükkel befolyásolják, torzítsák a nép szuverén döntését. És ha a valós (vagy csak színlelt) funkcionális analfabéták szavazati jogát nem lehet (nem akarják) megvonni, nem kéne elgondolkodni egy erkölcsi cenzuson?