Krimibe illő hír járta körbe a magyar sajtót a napokban: egy esküvőre hazalátogató londoni magyar utazott vissza Ferihegyről, és érkezése után döbbenten tapasztalta, hogy a csomagról a számzáras lakatot eltávolították, és ugyan a bőröndből semmi sem hiányzik, ám minden (ruhák, cipők, de még az iratok is) alaposan össze van vérezve. Később jelentkezett ugyanennek a járatnak egy másik utasa is, hasonló panaszokkal. A Budapest Airport szóvivője első körben úgy reagált az esetre, hogy légügyi pályafutása alatt ilyen különös esetről még nem hallott, ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy ami történt, az Budapesten esett volna meg.
2014 karácsonyán magam is szokatlan ajándékot kaptam a budapesti reptér dolgozóitól. Bécsen és Bangkokon keresztül utaztam Indonéziába, ahol a tíz évvel korábban lecsapó cunami áldozataira emlékeztek. Az osztrák légitársaság kis gépet küldött Ferihegyre, ezért a repülőgép ajtajánál elvették a kézipoggyászom (rövid útjaimon soha nem adok fel bőröndöt) azzal, hogy ideiglenesen a gép rakterébe teszik, mert nem fér el az ülések fölötti tárolóba (visszafelé ellenőriztem, elfért). A kézipoggyász attól kézipoggyász, hogy abban vannak az értékek: laptop, fényképezőgép, útlevél, pénz. Mivel nagy sor állt mögöttem a gép ajtajában, és az eső is szemerkélt, a nyomás hatására hirtelen eszembe sem jutott, hogy a legfontosabbakat kivegyem a táskából. Az első sorokban ültem, ezért a bécsi reptéren a gép farkánál vártam a csomagom, és láttam, hogy a rakodómunkás megnyitja a csomagteret és elsőnek kiveszi az én kis bőröndöm. Nem ellenőriztem a táskát, csak akkor vettem észre, hogy a kézipoggyászban tárolt pénztárcám üres, amikor Bangkokban pénzt akartam váltani. Minden pénzem kilopták belőle, de szerencsére meghagyták a bankkártyámat, így folytatni tudtam az utat.
Hazaérve természetesen panaszt tettem, de azt a választ kaptam, hogy biztosan nem Budapesten történt az eset. Én azonban nem hagytam annyiban a dolgot. Mivel egy nemzetközi repülőtéren pontosan naplózzák, ki férhet közel egy repülőgéphez, hamar négy emberre szűkült a kör, mindannyian a Celebi munkatársai. A nyomozó hatóság becsületére legyen mondva, alaposan utánajártak, lekérték a gyanúsítottak bankszámlakivonatait, házkutatást végeztek, majd a XIX. kerületi ügyészség elé került az ügy. Mivel a gyanúsítottak tagadták a lopás elkövetését, az ügyész az eljárást (tizenhárom hónap után) megszüntette, mert szerinte nem volt egyértelműen megállapítható, a négy ember közül ki követte el a lopást.
A véres eset egyébként megnyugtatóan hamar megoldódott. A rendőrség közleménye szerint miután beazonosították az említett repülőjáratot és adatgyűjtést végeztek, kiderült, hogy a négy pakolómunkás közül az egyik keze sérült volt a kérdéses napon, és vérzett is. Így bukott le a 46 éves Sz. János, akit immár gyanúsítottként, lopási kísérlet megalapozott gyanújával hallgattak ki a Repülőtéri Rendőr-igazgatóság munkatársai. A férfi az eljárás alatt szabadlábon védekezhet.
Sajnos sejtem, mi lesz az eljárás vége: felmentik. Mivel nem talált komoly értéket a bőröndben, nem lopott semmit, az okozott kár pedig (a ruhák összevérezése) nem nagy összeg, így csak szabálysértést követett el.
A reptéri szarkák lebuktatását egyébként a magyar jogszabály is megnehezíti. Pár éve az egyik nagy légitársaság – tapasztalva a budapesti lopások gyakoriságát – preparált bőröndöt adott fel, felnyitáskor aktiválódó rejtett kamerát építve a keretbe. Rendben el is készült a csomagot jogtalanul felnyitó munkás fotója. A túlságosan is kíváncsi alkalmazott ellen nem indulhatott eljárás, mert állítólag a magyar Btk. nem teszi lehetővé a csapdaállítást, így ráadásul ki sem rúghatták a munkást – közös megegyezéssel távozott. És nem kizárt, hogy ma is ugyanott dolgozik, csak egy másik földi kiszolgálást végző cégnél – a reptéren ugyanis három vállalat osztozik az egyre zsírosabb falaton. A Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér forgalma ugyanis negyven hónapja folyamatosan emelkedik. Júliusban volt olyan nap, amikor ötvenezer ember fordult meg a két terminálban, így a múlt hónap lett minden idők legforgalmasabb harmincegy napja 1,3 millió utassal. A több utas pedig több bőröndöt, nagyobb prédát is jelent.
A meglopott utast nem vigasztalja a tudat, hogy más reptéren is dézsmálják a csomagokat. Az sem érdekli, hogy munkaerőhiány van nálunk, így nem tudják megválogatni, kiket engednek a repülőgépeken vitt és hozott bőröndök közelébe. Egyébként amikor panaszt tettem, a Budapest Airport illetékesei végigvittek engem is a csomagok útján, megmutatva, milyen biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, hogy elkerüljék a nem kívánt eseményeket. Értékelem a fáradozásaikat, de az élet azt bizonyítja, a rendszeren még bőven van mit javítani.
