Lányi Andráséknak nagyjából annyi esélyük van nyerni a „római-parti csatában” Tarlós Istvánék ellen, mint 2497 évvel ezelőtt a spártai Leonidásznak a perzsa Xerxész ellen a Thermopülai-szorosban. Akkor is, ha a főpolgármester „döntsön a nép!” felkiáltással belátta, hogy tévedett. Azt gondolta, kizárólag a szakmának kell elrendeznie az árvízvédelem ügyét – érdemi szakmai vita nélkül –, miközben a politikusok megúszhatják a politikai vitát. Egy demokráciában sohasem úszható meg a vita, legfeljebb elodázható. Súlyos következményekkel. Most például a kormánypárti többségű Fővárosi Közgyűlésnek azután kellene kénytelen-kelletlen kiírnia a népszavazást, hogy már áprilisban lándzsát tört a mobil gát part menti megépítése mellett. Akkor azt hitték, elhallgatnak az ellenzők, akik bevallásuk szerint „a természetközeli Római-part” védelmezői.
Nem csoda, ha ebben a helyzetben Lányi Andrásék kampányra készültek, mondván, nincs más lehetőségük. Kérdés, mivel hívták volna fel a közvélemény figyelmét. Azt a mobilgátellenzők zöme is belátta, hogy ha védművet kell építeni, és ott fa van, nincs mese, azt muszáj kivágni. Az pedig nem hozza lázba a mégoly zöld embereket sem, hogy százas nagyságrendnél emitt esetleg tíz fával kell többet eltüntetni, mint amott.
Izgalmas heteknek nézhettünk volna elébe, amikor egy magát civilnek nevező szervezet, a part menti gát mellett kiálló Római-partért Egyesület elkezdett ordenáré módon zsidózni. Nem kellett több a támogatottsági százalékpontjait feljebb tornászni képtelen kis pártnak, az Együttnek: habzó szájú nácizással válaszolt. Ebben a légkörben azonban kizárt az érdemi vita, az érvek ütköztetése, a másik meghallgatása.
Az árvízvédelmi mű Nánási út–Királyok útja nyomvonala azután kapott szélesebb publicitást, hogy Tarlós István adott nyáron néhány hét esélyt a környezetvédőknek. Személy szerint Lányi András író-filozófusnak. Aki megpróbálta a lehetetlent: szakértőket toborzott, hogy rövid idő alatt olyan tanulmányt tegyenek le az asztalra, amely megállná a helyét a másik héttel szemben, amelyek mindegyike a mobil gát irányába mutatott. Részben sikerült, részben nem, viszont a főpolgármester azzal, hogy eleve negligálni próbálta a dokumentumot, miközben a vitától továbbra is elzárkózott, olajat öntött a tűzre. Mint mondta, már belefáradt az áldatlan, hét éve húzódó (valójában elfojtott) vitába, és megcsinálja, amit megígért a választóknak: azaz megold egy problémát.
