A robotizáció és a digitalizáció nyertesei

A tudásszintemelő stratégia érdekében mozgósítani kellene a teljes felsőoktatást.

Milyen irányba kellene tehát elindulni? A gondolat nem új: Magyarország soha nem lesz képes nagy mennyiségű tömegáruval sikeresen versenyezni a világpiacon. Az egyediség, a minőség, a tudástartalom ellenben nagy esélyeket kínál, ráadásul jobb minőségű és jobban fizető munkahelyekkel.

Ezért sokszínű, kreatív, innovatív kisvállalkozói szektorra lenne szükség, amely hozzá tud járulni a regionális fejlettségbeli problémák megoldásához is. Azt ugyanis végre be kellene látni: nagyon komoly társadalmi problémákhoz fog vezetni, ha a kevés munkahellyel rendelkező megyék munkanélküliségi problémáit továbbra is a szakemberek belső vándorlásával akarjuk megoldani. A Dunántúlra vagy onnan még tovább, Ausztriáig, Németországig vándorló szakemberek és fiatalok miatt falvak sokasága idősödik, majd néptelenedik el, felborítva nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi egyensúlyt is. A „modern városok” program is csak a városok közvetlen környezetében lakóknak nyújt megoldást. A nagyobb távolságból a nagyvárosi munkahelyekre történő beutaztatás sem oldja meg az elnéptelenedés problémáját. Az elmondottak alapján körvonalazhatók a megoldások: ne hívjunk be további összeszerelő cégeket jelentős állami támogatással, a már nálunk működő multikat pedig ösztönözzük, hogy bővítsék értékláncukat.

Van egy komoly akadály. Az oktatás és a továbbképzés helyzete, irányultsága. Ezt Árva László is érinti. Nézzünk néhány statisztikai adatot! A KSH 2017 I. félévi számai alapján az álláskeresők 44 százaléka 8 általánost vagy ennél kevesebb osztályt végzett. 26 százalékuk szakmunkás, 25 százalékuk egyéb középfokú végzettséggel rendelkezik. Az álláskeresők között mindössze 5,6 százalék a diplomás. A 25–64 éves korcsoporton belül a felnőttképzésben részt vevők aránya 2016-ban átlagosan 6,3 százalék volt, ám ez az érték a 7 régióból 4 esetén jóval alacsonyabb: az észak-magyarországi régióban csak 4,2 százalék. Az EU-s átlag 10,8, Ausztriában 14,9, Csehországban 8,8, Németországban 8,5 százalék. Mit mutatnak az adatok? Elsősorban azt, hogy probléma van a tudásszinttel általában, és különösen nagy a gond az alulképzettek jelentős arányában és a felnőttképzés területén – a munkában lévők és a munkanélküliek esetén egyaránt. Mutatnak mást is: azt, hogy a gyakorlat nem igazolja vissza azt a „szlogent”, hogy egy jó szakma többet ér, mint egy „rossz diploma”. Azt gondolom, ezt a megkülönböztetést a jövő érdekében sürgősen el kellene felejteni. Magas színvonalú, rugalmas, sokirányú tudásra van-lesz szüksége a szakmunkásnak, éppen úgy, mint a diplomásnak. A dinamikus, innovatív gazdaság, a rugalmas kisvállalkozások felsőfokú végzettségi szintű szakmunkásokat igényelnek.

A jövő szempontjából veszélyes, ha a szakmunkásképzés bármely területén megelégszünk azzal, hogy egy adott szakmára specializált, máshoz nem értő, műveletlen fiatalokat bocsátunk ki azon munkahelyek betöltése kedvéért, amelyek előbb-utóbb megszűnnek. Látni kell: az oktatási és képzési stratégia az a kiindulópont, amely az útválasztást is jelenti. Azt, hogy a körülöttünk zajló technológiai változások vesztesei vagy nyertesei leszünk.

A teljes oktatási rendszert egységes egészként kezelve jelentős fejlesztésbe, tudásszintemelésbe kellene kezdeni. Azonnal. Be kellene vonni ebbe a kisvállalkozásokat is. Esetükben is továbbképzésre van szükség például az informatika alkalmazása területén. A tudásszintemelő stratégia megvalósításához mozgósítani kellene a teljes felsőoktatást. Különösen a vidéki egyetemek és főiskolák tudnák szakmai tudásukat és képességeiket az ügy szolgálatába állítani. Klebelsberg Kunónak nemcsak a nevét, a szellemiségét is vissza kellene hoznunk a tudásgyarapítási stratégia kidolgozásához és megvalósításához.

Ha jó stratégiát választunk, a robotizáció és a digitalizáció okozta várható változásokat előnyünkre fordíthatjuk. Ehhez erős magyar vállalkozásokra, sokszínű gazdasági szerkezetre, a kemény munka mellett okos, intelligens, minőségi teljesítményekre van szükség. Ennek pedig alapvető feltétele a tudásszint általános és jelentős emelése.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár