Szergej Karaganov szavaira figyelni kell. Helyzetértékelése világos, prognózisai ülnek, a kulisszák mögé belátva nemcsak közvetíti, de bizonyos mértékben meg is szabja az orosz külpolitika irányait. Erénye, hogy több mint szakértő, de nem politikus, továbbá nemcsak mértékadó, de mértéktartó is. Úgy képviseli az orosz érdekeket, hogy közben nem ragadja el a nacionalista hév, és úgy nyugatos, hogy keményen bírálja is a Nyugat politikáját. Az orosz kül- és biztonságpolitikai gondolkodás egyik apostoláról van szó, aki megalapította a Kül- és Védelempolitikai Tanácsot, tíz évig vezette a Valdaj Klubot; a stafétabotot átadva tanítványainak, mindenekelőtt az orosz külpolitikai stratégák új csillagának Fjodor Lukjanovnak, ma már mindkét szervezet tiszteletbeli elnöke. Az is megfontolja mondatait, aki nem ért velük egyet. Mint most a Valdaj Klub 14. éves találkozóján Szocsiban, ahol Karaganov arra figyelmeztetett, hogy az új hidegháború veszélyesebb a korábbinál, a többpólusú berendezkedés bizonytalanabb a kétpólusúnál. A legnagyobb feladat egy globális háború elkerülése, ezért minél előbb meg kell teremteni a nukleáris hatalmak közötti katonai egyensúlyt. Mert mint fogalmazott, az atom birtoklása tartotta és tartja vissza most is a világ hatalmait a meggondolatlan lépésektől.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az új világrend alakulása csak úgy értelmezhető, ha előbb megértjük a második világháború után kialakult régi, liberálisként, demokratikusként és kapitalistaként leírt berendezkedés felbomlásának okait. Itt azért jegyezzük meg, hogy ez csak a Szovjetunió felbomlásával vált uralkodóvá, mert addig azért létezett egy másik, az úgynevezett szocialista modell is. Az ellensúly eltűnése azonban elhozta a Nyugat hegemóniáját, ám Karaganov megkérdőjelezi e rend liberális és szabad voltát. A világ új urai az egész nemzetközi közösség nevében kezdtek el beszélni, ugyanúgy rá akarták erőszakolni ideológiájukat, értékeiket, modelljüket mindenkire, mint tették ezt a XX. században a kommunisták vagy korábban a keresztes hadjáratokkal a keresztények, majd a gyarmatosítók. S tették ezt, ha kellett, erővel. Az ellensúly nélkül láncáról elszabadult Nyugat „színes forradalmak” sorát generálta, felrúgta a nemzetközi jogot Jugoszláviában, Irakban és Líbiában is. A dzsungel törvényei uralkodtak, a világ pedig elbizonytalanodott, kiszámíthatatlanná vált. Rogyadozik a világgazdaság liberális modellje, felborult a még a gyarmatosítók teremtette status quo a Közel-Keleten, válságban vannak, gyengülnek transzatlanti kapcsolatok, ráadásul folyik egyfajta deglobalizáció. Mint arra még Henry Kissinger rámutatott, miközben a világ globalizálódik, annak irányítása egyre inkább nacionalizálódik.
