Gyülekeznek a viharfelhők az évszázad üzletének kikiáltott paksi atomerőmű-bővítés ügyében. Aszódi Attila kormánybiztos november 7-én jelentette be, hogy elkezdik az ehhez kapcsolódó orosz hitel első részletének lehívását, egyben az első számlák kifizetését, majd 2018 elején indul a beruházás a kiszolgálólétesítmények építésével.
Az LMP azonnal reagált a hírre. Szél Bernadett, az ökopárt társelnöke, miniszterelnök-jelöltje közölte: a hitel lehívása miatt – hűtlen kezelés gyanújával – feljelentést tesznek. Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ a közbeszerzés nélküli szerződést megalapozó dokumentumokat már perli, de az engedélyezési folyamatba ügyfélként bejelentkező egyesület a környezetvédelmi engedély kiadása miatt is fellebbezett. Ezt elutasította a hatóság, ezután fordultak bírósághoz. Keresetüket Fülöp Orsolya szakmai igazgató szerint mondvacsinált indokok miatt elutasították, de az eljárás során jogsértések történtek, ami lehetővé teszi, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljanak.
Az energiaklub nemzetközi jogi fórumokon keresi az igazságot, mert a környezetvédelmi engedély több súlyos kérdésre nem ad választ, így a hosszú élettartamú és nagy aktivitású kiégett fűtőelemek végleges tárolásának problémájára sem. Bár atomerőművek a múlt század közepe óta működnek a világban, a problémát napjainkig még sehol nem oldották meg. Svédországban és Finnországban több évtizedes előkészítés után épül egy-egy létesítmény, de még nem tudni, hogy minden felmerült problémát képesek-e megoldani, és működőképesek lesznek-e ezek egyáltalán. Hazánkban a jelenlegi paksi blokkokból kikerülő fűtőelemek végleges tárolása sem megoldott. Az aggályokat a nukleáris szakma azzal szereli le, hogy a Mecsekben folynak az atomtemetőre vonatkozó kutatások. Az elképzelés is abszurd: végleges lerakót létesíteni egy százötvenezres város közvetlen közelében. Azt sem tudni, hogy az erőmű hőtermelése hogyan hat a Duna élővilágára, nyári, aszályos időszakokban elegendő lesz-e a vízmennyiség a hat blokk hűtéséhez.
A kormány a közvélemény számára váratlanul 2014 elején jelentette be az orosz szerződés megkötését. A politikusok azt állították, az évszázad üzletét kötötték meg, és azt is, hogy az olcsó atomáram újabb rezsicsökkentésre adhat lehetőséget. Megszűnik az ország energiafüggősége, nem leszünk áramimportra szorulva. Azóta számos tanulmány bizonyította, hogy szó sincs olcsó áramról, az atomerőmű állami támogatásra szorul. Ennek ellenére az Európai Unió bizonyos feltételek mellett tudomásul vette a beruházást. Nem így Ausztria, amely pert indít az árampiaci torzulások miatt, tehát még egy jogvita van kilátásban. Egy friss tanulmány, a Lazard tanácsadó cég elemzése arra mutat rá: a szél- és a napenergia olcsóbbá válása miatt nemcsak a teljes életciklusra vetítve (tehát az építkezés és az elbontás költségeivel is számolva) gazdaságtalan az atomáram termelése, hanem akkor is, ha csak a működtetés „rezsijét” vesszük figyelembe.
Úgy tűnik, a magyar kormány teljes fűtőanyagciklust szeretne, hiszen ismét szóba került a pécsi uránbánya megnyitása, pontosabban a régi tárnák közelében új vágatok nyitása, jóformán a város alatt. Hozzám eljutott hírek alapján a környezeti hatástanulmány beadásánál tart az előkészítés. Ha így van, a kérdés az, hogy mit terveznek a kibányászott uránnal. Azt a paksi atomerőmű csak fűtőelemként tudná használni, de nálunk sem urándúsító, sem fűtőelemgyár nincs, nem is lehetne, tehát a hasznosításhoz el kellene szállítani az ércet. Mondjuk Oroszországba – a belháborús Ukrajnán keresztül. Ha figyelembe vesszük, hogy a régi, minden bizonnyal jobb minőségű ércet tartalmazó bánya is veszteséges volt, hogyan lehetne itt bármilyen haszonra számítani? A nálunk maradó környezetszennyezésről, a sugárzó anyagot tartalmazó meddőhányókról, a bányászok egészségi kockázatáról nem is beszélve?
A második Orbán-kormány bejelentett célkitűzése volt az államadósság csökkentése. Akárhogyan szépítik is a képet, a szerződésben lekötött orosz hitel és a várható költségnövekedés hazánk további eladósodását jelenti. Növekvő költségek, csúszó határidők, rögzített határidejű hiteltörlesztés – jó lenne, ha a kormány gazdasági szakértői is elkezdenének végre számolni. Nem véletlen, hogy az LMP hűtlen kezelést emleget.
Az orosz hitel, az orosz beruházó, az oroszoktól beszerzett fűtőelemek, a tervezett uránbánya, a további blokkok megszellőztetett ötlete mind egyirányú függőséget jelentenek. A szovjet csapatok ugyan kivonultak az országból régen, de úgy tűnik, az oroszok egyre több hadállást építenek ki az atomprogrammal. Ez a következő generációk számára súlyos anyagi terheket, környezeti kockázatot és függést jelent. Mindörökre.
