A magyar–kínai kapcsolatok – Orbán Viktor miniszterelnök személyes közlése! – sosem voltak jobbak. A magyar kormány szilárdan hisz a fényes jövőben. Engedtessék meg a jóslatot szkepticizmussal fogadni. A hazai szakmunkásképzés (igazi retró kifejezés a hetvenes évekből), valamint az innovációhoz, a kutatáshoz való hozzáállás inkább egyfajta gépromboló szemléletet idéz fel. Az állami oktatásban szó sem lehet arról, hogy valami korszerűt is tanuljon a (szakmunkásjelölt) nebuló. Így a kínai–magyar kapcsolatok egyoldalúak lesznek. A tudás hatalom, tanulni nem szégyen. A kínaiak is így kezdték. Tanultak a japánoktól, az amerikaiaktól (ezt-azt le is másoltak, de ezen már túlléptek).
A tudás jelenleg a kínai fél kezében összpontosul, és ez így lesz a jövőben is. Erre a magyar kormány oktatáspolitikája is garancia. Hogyan beszélhetünk tehát egyenlő felek közötti, kölcsönös előnyöket eredményező viszonyról? A tudás lehetővé teszi az erőforrások maximális hatékonysággal való kiaknázását és olyan anyagi javak megteremtését, amelyek felhasználásával az egyik fél döntő fölénybe kerül. Magyarán: a kínai befektetők kilóra vesznek meg mindent, amit akarnak. Erről a budapesti belváros ingatlanpiacán máris szép történetek keringenek – nem alkudozó, a vételárat szemrebbenés nélkül kifizető vevőkről. A magyar állampolgárok pedig hamarosan új ellenséget találnak maguknak, aki mindent felvásárol. Például előlük is. Lehet rá ideológiát, esetleg némi rasszizmussal megfűszerezve új radikális politikát is építeni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!