Soros György felvette a kesztyűt. Videoüzeneteket küld, tájékoztatókampányt indít, alapítványa civil kezdeményezéseket támogat. Mondhatnánk: belesétált Orbán Viktor csapdájába, amit a miniszterelnök legutóbbi rádióinterjújában mímelt felháborodással és nyilvánvaló belső elégedettséggel konstatált is. Soros beszállt a kampányba, hálózata úgy fog működni a választások előtt, ahogy a pártok szoktak – háborgott (örvendezett) a kormányfő, aki pártjával együtt egykor a milliárdos adományaiban fürdőzött.
Valójában Soros György már rég beszállt a kampányba, de ez nem az ő, hanem a Fideszt irányító informális kampányközpont döntése volt: plakátkampány arca, nemzeti konzultáció témája, ürügye lett. Most arra tesz kísérletet, hogy a saját verzióját is elmesélje a magyar választóknak. Meglátjuk, mire megy vele. Az ő esete nagyon más, mint André Goodfriend egykori amerikai ideiglenes ügyvivőé, aki a diplomáciai szokásokat félretolva egy időre – kis túlzással – helyettesítette a 2014-ben újra súlyos vereséget szenvedett magyar ellenzéket. Vagyis maga jelentkezett be – pontosabban: az országa jelölte ki – a Fidesz mumusának szerepére, míg Soros nem kereste ezt a reflektorfényt.
A magyar származású üzletember hálózatának aktivizálódása valószínűleg nem ellentétes a hatalom érdekeivel, hiszen még egyszerűbbé teszi az Orbán-terv végrehajtását: a választásokig a migráción, a külső befolyásolási kísérleteken és Brüsszel ármánykodásán túl más téma – értsd: a magyar valóság – nem válhat meghatározóvá. És lám, igazi európai nagyágyúk is a miniszterelnök segítségére siettek a múlt héten. Három volt uniós biztos és Hans Eichel korábbi német pénzügyminiszter nyílt levelükben nemes egyszerűséggel arra szólították fel Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét, hogy ne folyósítsanak több európai uniós pénzt Magyarországnak. Egy tagország szerződések és megegyezés szerint járó támogatásának politikai okból történő felfüggesztése beláthatatlan következményekkel járna. A javaslat – ha testet ölt – ebben a formában megint csak a nemzeti szuverenitásra hivatkozó kormány belpolitikai pozícióját erősítené, muníciót adva a szabadságharcos retorikának. Több vesződséget okozna, egyben a siker nagyobb esélyével kecsegtetne, ha Brüsszel végre komolyan venné az uniós támogatások felhasználásának ellenőrzését. Erős a gyanú, hogy ezeket a Fidesz rendszerszinten csapolja meg. A sajtó tucatjával ismertetett már EU-s pénzből megvalósított, nyilvánvalóan észszerűtlen beruházásokat; ezen ügyek feltárásával, euró-tíz- és százmilliók visszakövetelésével érzékeny csapást lehetne mérni a kormányra. És nyilván nemcsak hazánk, hanem jó pár más tagország is hasonló cipőben jár; egy jól működő uniós ellenőrzési rendszer az elfogultság, a politikai büntetés vádjától is mentes lenne. Ilyennek azonban egyelőre nem látni nyomát.
Egy szó, mint száz: a kormány logikusan választ külső erőket ellenségként. Brüsszel és a vádakra visszalövő Soros is okozhat kellemetlenségeket a kormánynak, de választásokon legyőzni egyikük sem tudja. Akinek ilyen ellenfelekkel, illetve egy valóságos világ-összeesküvéssel kell megküzdenie, ugyan miért állna le vitatkozni a kampányban Vona Gáborral, Szél Bernadett-tel vagy akármelyik hazai kihívóval? Az ellenzéknek egyszerre kellene a kormány által migráció-, Soros- és hasonló ügyekben rázúdított rágalmakkal felvenni a harcot, illetve a gondolatai, javaslatai kifejtésére rendelkezésére álló, egyre szűkülő felületeken egyéb témák felé terelni a közbeszédet. Például a bevándorlás homályos fenyegetéséről a kivándorlás aktuális és az ország mindennapi működését súlyosan érintő válságára átirányítani a reflektorfényt. Azért a kormány migrációs politikáján is lenne fogás: nemcsak Rogán Antal kötvénymigránsai, hanem a muszlim menedékkérők befogadásának teljes elutasítását hirdető retorika és a gyakorlat ütközése is nyújthat támadási felületet. No meg a nemzeti konzultáció kétes hitelessége, amire az LMP-s Hadházy Ákos hívta fel a figyelmet. Kérdés, az ellenzéknek érdemes-e a Fidesz által kijelölt terepen megvívni a küzdelmet. Miként az is, hogy ki lehet-e egyáltalán térni a hatalmi pozíciójával gátlás nélkül visszaélő kormány által diktált napirend elől. Soros válasza: nem. De nem szükségszerű, hogy az ellenzék az ő útját járja.
Az eddigi kitörési kísérletek mérlege felemás. Az MSZP-t a saját válsága bénítja meg, Gyurcsány Ferenc a határon túli magyarok ismételt célkeresztbe állításával balról szerezhet szavazókat, ám a közélet további hiszterizálásával az ellenoldal mozgósítását is segíti. A Jobbik béruniós kampánya aligha taszít bárkit is, de még nem állt össze kerek történetté. Négy-öt hónappal a választás előtt nem látni, van-e játéktér a sorosozáson túl.
