Úgy tűnik, a rengeteg ígéret ellenére a 2018-as év sem lesz könnyű a pedagógustársadalom számára. Az oktatásban sok a probléma – bár Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának első embere szerint minden rendben –, holott az ország jövője, a következő nemzedékek sorsa múlik azon, milyen szinten tanítanak, taníthatnak azok, akik erre az életüket tették fel. Ha bárki komolyan venné egy pillanatra is a már régóta zajló kampány ígéreteit, azt hihetné, megérkeztünk Kánaánba, és az iskolák kerítése innentől kezdve kolbászból lesz megépítve. Palkovics László oktatási államtitkár például több pénzt, iskolafejlesztéseket, az oktatás színvonalának javítását szolgáló intézkedések és az iskolai eszközvásárlások bevezetését ígéri. A szakpolitikus akkor sem tartott attól, hogy rászakad a plafon, amikor kijelentette, hogy egy pályakezdő, egyetemi végzettségű pedagógus öt éve 130 ezer forintot keresett, tavaly szeptembertől a 2013 és 2017 között végrehajtott béremelések nyomán már 203 ezer forintot vihet haza, míg egy húsz éve dolgozó, szintén egyetemi végzettségű pedagógusnak ez idő alatt csaknem duplájára nőtt a havi illetménye. Hozzátette – főnökével, Balog Zoltánnal nagy egyetértésben –, hogy a jelentős béremelésnek és a kiszámítható életpályának köszönhetően egyre több fiatal látja vonzónak a tanári pályát, ugyanis harminc százalékkal nőtt a pedagógusképzésre jelentkezők száma.
Csak éppen azt felejtette ki (kampány)beszédéből, hogy a diplomát megszerzők nagy részének eszébe sem jut a pályán elhelyezkedni, elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen űr marad utánuk. A legfrissebb adatok alapján egyre kevesebb fiatal akar a katedrára állni, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pedagógus-életpályamodell sem vált be, ellenben rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradtságot hozott magával. Nem véletlen, hogy Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke a minap kijelentette: az életpályamodell megbukott, Radó Péter oktatáskutató szerint pedig a tanári pálya semmivel sem lett vonzóbb, mint korábban volt. Ráadásul év közben is sok iskola keres pedagógusokat: a 24.hu összesítése szerint a tanév közepén még mindig több mint 300 tanárt keresnek az iskolákba az ország 147 településén, Budapesten jelenleg 83 betöltetlen pedagógusi álláshely van. És ebben a felsorolásban nem szerepelnek a szakgimnáziumok és szakközépiskolák, ahol ugyancsak nagy a hiány.
Az illetékesek által dicsért bérfejlesztés is megfeneklett, miután 2015-ben kikerült a törvényből az a biztosíték, hogy a tanári béreket a mindenkori minimálbérhez kötik. Ezzel bizony jelentősen megkárosították a pedagógustársadalmat. Ha a kormány betartotta volna az ígéretét, most nem kevesebb mint havi 87 600, vagyis évi több mint egymillió forinttal kapnának többet jelenlegi bérüknél a pályakezdő tanítók és tanárok a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete számításai alapján. Hogy miért? A válasz egyszerű: a minimálbér 2018-ban 138 ezer forint, és ha az életpályamodell idején beígért elv alapján számolnák a tanárok bérét, akkor ennek 180 százalékát, azaz 248 400 forintot kellene kapniuk főiskolai végzettségű pályakezdőknek, egyetemet végzett társaiknak pedig a 240 százalékát, 331 200 forintot. A kabinethez lojális Nemzeti Pedagógus Kar is úgy látja, hogy a bérminimum körüli kezdő bérek nem teszik vonzóvá a pályát. Ezért javasolják a fizetések minimálbérhez igazítását, és azt kérik, legyen garantált forrás a pótlékok differenciálására és a jutalmazásra, kafetériára is.
Félő azonban, hogy a kormány ismét a számára könnyebb utat választja, és a szakmai szervezetekkel közösen kidolgozott megoldási javaslatok helyett inkább lazít a foglalkoztatási követelményeken, és az egyre nagyobb számban megjelenő szakképzetlen oktatókkal próbálja megoldani a katedrai egyenletet.
