A magyar makromutatók országos szinten jók. Az általános munkanélküliségi szint négy százalék alatt van, a foglalkoztatás nő, emelkednek az átlagbérek, bővül a fogyasztás, és a bruttó hazai termék (GDP) növekedése 2017-ben megközelítheti a négy százalékot.
A jó adatok mögött azonban jelentős regionális különbségek húzódnak meg. Ez gazdasági és társadalmi gondokat okoz. A gazdasági problémák között elsősorban azt kell megemlíteni, hogy az egyenlőtlen fejlődés, az „egyenszilárdság” hiánya előbb-utóbb gátolni fogja magát a gazdasági növekedést is. Ugyanis jelentős energiák maradnak kihasználatlanul például amiatt, hogy a kevéssé fejlett megyékben, járásokban és főleg falvakban nincsenek munkahelyek, és az sem tud a szakmájában elhelyezkedni, akinek van szakmája, felkészültsége. A megoldási javaslat az, hogy akinek nincs munkája, szedje fel a sátorfáját és menjen oda dolgozni, ahol van munkahely. Csakhogy ez a megoldás eléggé nagy társadalmi problémákat okoz: elhagyják a tanultabb emberek a kevéssé fejlett régiókat, kiüresednek a falvak, nincsenek már fiatalok, nincs fejlődés, megáll az élet. A pusztuló falvak problémáját az „okos városok” program sem oldja meg. Hiszen az sem megoldás, ha mindennap a legközelebb lévő nagyvárosba kell utazni a munkahelyre, és vinni a gyereket a bölcsődébe, óvodába vagy iskolába. Lehet, hogy munkát talál az ember, de az életminősége, például a csökkenő szabadidő miatt, valószínűleg romlik. A társadalom kiegyensúlyozott és életminőség-javulást is biztosító fejlődése azt kívánná meg, hogy helyben is legyenek fejlesztések. Így mindenki, aki akar, a saját megszokott környezetében is boldogulhatna. Ehhez azonban elsősorban beruházásokra és a vállalkozások támogatására lenne szükség. A KSH legutóbbi, Fókuszban a megyék: 2017. I–III. negyedév című kiadványa figyelemre méltó egyenlőtlenségeket tárt fel több területen, közöttük a beruházásokén is. Nézzünk néhány adatot!
Az egy lakosra jutó beruházás értéke a címben is megfogalmazott időszakban óriási eltéréseket mutat a megyék között. Az országos átlagérték egy lakosra vetítve 347 ezer forint. A legnagyobb egy lakosra jutó beruházási érték Budapesten található 837 ezer forint. A legkevesebb pedig Nógrád megyében: mindösszesen 102 ezer forintnyi. De a sor végén van Zala, Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is. A 19 megyéből 16-ban országos átlag alatti az egy lakosra jutó megvalósult beruházások értéke. Csak Győr-Moson-Sopron, Komárom és Heves megye beruházási értéke haladta meg az országos átlagot. Azonban ez a helyzet nem csak az elmúlt év első három negyedévére volt jellemző. 2016 egészében az egy főre jutó beruházás országos átlagértéke 410 ezer forint volt. Ennél lényegesen magasabb az érték Budapesten (939 ezer), valamint Győr-Moson-Sopron, Komárom és Heves megyében, illetve még Fejér megye adata lépte túl egy kicsit az országos átlag szintjét. A sor végén ismét Nógrád megyét találjuk 127 ezer forinttal, de nem sokkal volt jobb helyzetben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sem. Ha pedig még egy évvel visszalépünk, akkor pontosan ugyanez a kép tárul elénk. Az átlagos egy lakosra jutó országos 485 ezer forint beruházási értéket csak Budapest (1091 ezer forint), és Győr-Moson-Sopron, valamint Komárom megye haladja meg. A lista végén 2015-ben ismét Nógrád és Zala megyét találjuk. De 2014-ben is pontosan ugyanez a helyzet. Négy évet tekintettünk át, és azt látjuk, hogy az egy lakosra jutó beruházások értéke minden évben rendkívül nagy eltérést mutat az egyes megyékben, ráadásul úgy, hogy a sor elején és végén többnyire ugyanazok a megyék találhatók. Ez nyilvánvalóan más területeken is problémákat okoz. Hiszen a beruházások azért fontosak, mert összefüggnek az új munkahelyek létrejöttével, a termelékenység javulásának lehetőségével és ezek következtében a bérek alakulásával. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy beruházás nélkül nincs fejlődés. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy amíg a munkanélküliség az országos átlag szintjén egyre csökken, addig Nógrádban a vizsgált időszakban 8,9 és 7,2 százalék között változott. De hasonlóan magas munkanélküliség jellemezte Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét is. Az infrastrukturális beruházások a munkahelyteremtést, a gépi, technológiai beruházások pedig a termelékenység javulását segítik. Ha nincsenek beruházások, akkor nem jönnek létre új munkahelyek, ha pedig kevés a munkahely és a termelékenység is alacsony, az a bérekre is csökkentő hatással van. 2017 első kilenc hónapjában a havi nettó átlagkereset országos szinten 193 424 forint volt. A budapesti érték 245 809, a szabolcsi 134 904 és a nógrádi 149 352 forint. Az országos átlag nettó keresetnél magasabb keresetek csak Budapesten és Győr-Moson-Sopron megyében voltak, 18 megye alatta maradt az átlagnak. A gazdasági különbségek más területekre is kihatnak. 2017 első háromnegyed évében a tízezer lakosra jutó épített lakások száma Nógrád megyében 0,4, Győr-Moson-Sopron megyében 43. Az országos átlag 8,1 darab lakás. Csak négy megyében épült az országos átlagnál több lakás. Érdekes adat a turizmus alakulása is. Ugyanezen időszakra a vendégéjszakák száma az országos átlag százalékában Budapesten volt a legnagyobb (32,2 százalék), Nógrád pedig, sereghajtóként fél százalékot ért el.
A bemutatott adatok egymással szoros összefüggésben vannak. Ahol hosszú ideje nincsenek beruházások, ott nincs fejlődés, nincs gazdasági dinamizmus. Ez pedig rontja a fejlődés hosszabb távú kilátásait országos szinten is. Ez olyan, mint az egészség: ha egy szervünk megbetegszik, és azt nem gyógyítjuk meg, akkor előbb-utóbb az egész szervezet beteg lesz.
A „gyógyító” beruházásokat természetesen a legszélesebb értelemben kell értenünk: szükség van infrastrukturális beruházásokra, hiszen utak, megbízható telefon- és internethálózat, víz- és elektromosáram-szolgáltatás nélkül nem települnek be vállalkozások. De szükség van általános korszerűsítésre, jó iskolákra, és egészségügyi szolgáltatásokra, karbantartott környezetre is, mert a gyenge humánszolgáltatások is visszafogják a beruházási kedvet, az embereket pedig távozásra ösztönözhetik. Végül a tudásba való beruházás szintje is rányomja a bélyegét egy megyére, településre. A szaktudás frissítésének hatékony módja a felnőttképzés. A KSH adatai szerint 2016-ban a 25–64 éves korcsoport 6,3 százaléka vett részt országos szinten valamilyen felnőttképzésben. Megyei adatok nincsenek, csak régiók szerintiek jelentek meg.
A legrosszabb arány, 4,2 százalék, a Nógrád megyét is magában foglaló Észak-Magyarország régióban található. A KSH Mikrocenzus 2016 című kiadványa, amely az iskolázottság szintjét mérte megyei bontásban pedig azt tartalmazza, hogy a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya a 15 éves és annál idősebb népességben Nógrádban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb, 35–36 százaléknyi, az érettségizettek aránya 29-31 százalék körül van, a felsőfokú végzettségűek aránya pedig csupán 12,3–14,9 százalékot tesz ki. Más megyékben viszont a felsőfokú végzettségűek aránya magasabb, az alacsonyabban képzetteké pedig alacsonyabb.
Az elmondottakat összefoglalva arra kell rámutatnunk, hogy beruházás nélkül nincs fejlődés, és így nincs esély a regionális különbségek kiegyenlítésére sem. Az pedig veszélyes társadalmi következményekkel jár, ha fejlesztések helyett az embereket elvándorlásra ösztönözzük. Már csak azért is, mert lehet, hogy ha már egyszer Győrig eljutottak, akkor nem állnak meg a határon. A beruházások között mindenhol, de a lemaradt területeken különösen nagy szükség lenne az infrastrukturális, technológiai és tudás beruházásokra. Ennek súlyát különösen akkor érezhetjük, ha a környezetünkben zajló gyors technológiai változásokra figyelünk. Terjed az informatika használata, a digitalizáció az élet minden területén. A gyorsuló robotizáció pedig nemcsak az alacsony tudásszintű embereket, de azokat az embereket is utcára fogja küldeni, akiknek van szakmájuk, illetve könnyen gépesíthető összeszerelő munkahelyeken dolgoznak. Ami pedig – ha nem lépünk hamar – a jelenleg lemaradt területek gyorsuló lecsúszását vetíti előre.
A szerző közgazdász
