1993-ban első önálló rádióműsorom témájának az atomerőművekben keletkező nukleáris hulladék kérdését választottam. Az adásban a Budapesti Műszaki Egyetem nukleáris kérésekkel foglalkozó professzora elmondta: a hosszú élettartamú és nagy aktivitású kiégett fűtőelemek sugárzása csak több százezer év után csökken biztonságos szintre.
Az atomipar évtizedek óta azzal hitegeti a közvéleményt, hogy lesz megoldás: a hulladékot mélységi tárolókban kell elhelyezni. Csakhogy több mint 60 évvel az első létesítmény beindítása után még sehol a világon nem épült végleges lerakó. Mindig adódott műszaki probléma, ezt mutatja a svéd tároló helyzete is. Ez arra is példa, hogy egy jól működő környezetvédelmi vagy nukleáris hatóság a biztonsági kérdésekre helyezi a hangsúlyt. Nem így nálunk, ahol nem csak a zöldhatóságokat gyűrték a kormányhivatalok alá, az atomenergia-hivatal jogköreit is meg akarták nyirbálni.
A kiégett fűtőelemek esetében az atomfizika, a matematika és a kémia módszereivel ki lehet számolni, hogy a sugárzó hulladéknak mennyi a felezési ideje, mennyi idő alatt csökken a sugárzás szintje. De az emberi társadalom folyamatait csak becsülni vagy modellezni lehet. Világunk az éghajlatváltozás, a természetpusztítás, a népességnövekedés, a környezetszennyezés, az egyenlőtlenségek fokozódása miatt változik. Bolygónk társadalmi folyamatait ezer évre sem tudjuk előrejelezni, miközben a sugárzó hulladékot ennél hosszabb ideig kellene őrizni. A svéd bírósági ítélet arra figyelmeztet: az atomenergia zsákutca. Nem volna szabad újabb reaktorokban gondolkodni, elég problémát fog okozni az emberiségnek az eddig felhalmozott nukleáris hulladék kezelése is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!