Idősebb avagy a legújabb kori magyar történelemben jártas olvasóink ugyanakkor még emlékezhetnek az 1951-ben alapított Magyar Divat Intézetére is. Azt akkor azért alapították, hogy a szocialista diktatúra szabályozza a követendő viseletet. Meg is lett az eredménye: hosszú lódenkabát, micisapka, a nők fején kendő, a lábakon bumfordi cipők. A puritán munkáserkölcs jegyében. Akkoriban Brüsszel helyett a divat fővárosait, Párizst, Milánót akarták megállítani, és nem Soros György volt a fő ellenség, hanem a mindmáig világhírű és stílusteremtő kollekcióik tervezői. Lévén hogy Moszkvából diktálták, mi az elvárt öltözködés. A munkásnő öltözete legyen tiszta, takaros, praktikus. Semmi dísz, fodor, kiegészítő. Semmi burzsoá vagy kispolgári csökevény, semmi rúzs vagy körömlakk.
Az milyen lenne, folytatván még az adódó utópiát – vagy disztópiát, ahogy tetszik –, ha ismét beköszöntene a kor, amikor elvárás lenne a Nagy Vezető ízlése szerint öltözködni? A pórnép nem szembefordulna az úri világ divatjával, hanem egyszerűen nem akarná, nem is tudná viselni azt, inkább megpróbálna belesimulni a szisztéma elvárásaiba. Netán a Rákosi-féle tökéletes nő ideálja is visszatérne, és tenyeres-talpas, erőtől duzzadó, izmos asszonyságok mosolyognának traktoron ülve az új óriásplakátokon.
Ismét jelképpé válna a nép körében a lódenkabát és micisapka, megint előírnák, a lányok mikor és hol viselhetnek nadrágot, a férfiak pedig a munkahelyükön barna köpenyben vagy kezeslábasban tehetnék a dolgukat, teljesíthetnék a normát. Az egyedi tervezés helyét átvenné megint a Ruhaipari Tervező Vállalat utóda – kezdésképp 150 millióval megtámogatva –, amely ettől kezdve az állami ízlést szolgálná ki. Mindezt a régi nagyok mai utódainak figyelő tekintete előtt. Az egyenmédiához, az egyentankönyvekhez, az egyenegészségügyhöz egyenruha is jár, nemde? Le a cowboynadrággal!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!