Élő közvetítés
Szlovénia
ÉLŐ
Dánia

Ez már nem az az eurózóna

Érdemes sorra venni az elmúlt évek változásait, mielőtt döntünk a csatlakozásról.

Csehi Róbert
2018. 02. 12. 18:01
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A 2004-ben csatlakozott uniós tagországok, köztük Magyarország is vállalta, hogy idővel bevezeti a közös valutát, az eurót. Bár a témát nem övezi igazán nagy figyelem, időről időre találkozhatunk olyan szakmai fórumokkal, amelyeken igyekeznek az különböző szempontok szerint körbejárni az euróövezeti csatlakozást. A pró- és kontratáborok sokszor olyan gazdasági és politikai érveket ütköztetnek egymással, amelyek a válság előtti közös valuta jellemzőire reflektálnak, és teljesen figyelmen kívül hagyják a meghozott reformokat. Ez a cikk az euróövezet válság utáni állapotát figyelembe véve igyekszik összefoglalni a magyar euró bevezetésének lehetőségeit és kockázatait.

Az euróövezethez csatlakozás legfontosabb gazdasági érveként azt szokták felhozni, hogy csökkenti az árfolyam- és kamatkockázatokat, illetve megszünteti a tranzakciós költségeket. Ezek következtében nő a bizalom, a befektetések aránya, ezek a folyamatok pedig növekvő gazdasági outputot eredményezhetnek. Veszélyként a rosszul megválasztott átváltási arányokat, illetve az alacsony „importált” nominális kamatlábból származó lehetséges gazdasági buborékokat, illetve a termelékenységtől elszakadó nominálbér-emelkedést szokták megemlíteni. De valóban ekkora fenyegetést jelentene a csatlakozás Magyarország számára? Szögezzük le, hogy ez az eurózóna már nem az az eurózóna, amely végignézte a görög összeomlást, az ír és a ciprusi bankválságot vagy épp a portugál ingatlanlufi kipukkadásából eredő gazdasági nehézségeket. Ez az eurózóna megújult gazdasági kormányzással bír, amely a tagállamok folyamatait szigorúbb és kiterjedtebb rendszerben vizsgálja. A 2011-ben bevezetett makrogazdasági egyensúlytalansági eljárás (MIP) a mutatók széles skáláját vizsgáló riasztási mechanizmusával egyfajta gazdasági szeizmográfként működik. A stabilitási és növekedési paktum (SGP) megannyi reformja, a hatos csomag, a kettes csomag mind-mind a költségvetési és fiskális politika egyre szorosabb koordinációját írja elő azzal a céllal, hogy a zónán belüli negatív externáliák elkerülhetővé váljanak. Ennek megerősítésére hozták létre az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), amely lehetőséget ad a bajba jutott euróövezeti országok kimentésére. A makrogazdasági vizsgálatok mellett fontos előrelépések történtek a pénzügyi szektor koordinációja területén is. A bankunió részleges felállítása a pénzügyi szervezetek szorosabb kontrollját hozta, és a tervezett szanálási alap az ESM-hez hasonló védőhálót jelentene egy esetleges bankválság idejére. Jeroen Dijsselbloem, az Eurócsoport nemrégiben leköszönt elnöke egy a London School of Economicson tartott januári előadásában kiemelte, hogy a bankunió mellett a tőkepiaci integráció is prioritásként kezelendő a gazdasági stabilitás érdekében. Sőt, arra is rámutatott, hogy a hagyományosan előírt csatlakozási kritériumokon túl (lásd maastrichti kritériumok) Lettország és Litvánia esetében komolyabb vizsgálatnak vetették alá a gazdaságot, ezzel is igyekezve minimálisra csökkenteni egy lehetséges gazdasági visszaesés kialakulását.

Politikailag a csatlakozás melletti legfontosabb érvként azt szokták emlegetni, hogy általa Magyarország a gazdasági kérdésekben nem passzív elszenvedője, hanem aktív résztvevője lehet a diskurzusoknak. Az eurócsúcson, az Eurócsoportban, illetve az előkészítői munkát végző Eurócsoport-munkacsoport ülésein hazánk hangot adhat és akár érvényt is szerezhet álláspontjának. Ez még akkor is így van, ha kis ország vagyunk, hiszen az euróövezeti csatlakozás nagy valószínűséggel növeli a gazdasági kérdések átpolitizáltságát, amely megerősítheti a tárgyalási pozíciónkat, ahogy Szlovákia esetében is történt a válságkezelés során. Emlékezzünk csak azokra az engedményekre, amelyeket a második görög mentőcsomag idején kaptak!

A mérleg másik serpenyőjében persze ott van a gazdaságpolitikai autonómia szűkülése. Amellett, hogy megszűnik a monetáris élénkítés lehetősége, egy sor egyezményes kötelezettségnek kell eleget tenni, olyanoknak, amelyekről a 2004-es csatlakozás idején még nem lehetett szó. Idetartozik például a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (TSCG) fiskális paktumnak nevezett része, amely nem csupán kiegyensúlyozott költségvetést ír elő tagállami szinten – amelynek a magyar szabályozás részben már megfelel –, de szigorú mechanizmusokat követel a középtávú költségvetési célokhoz (MTO) való konvergencia tekintetében. Mindennek monitorozására egy független testületet kell létrehozni, amely eltérések esetén korrekciót írhat elő a döntéshozók számára. A fiskális paktum ratifikálása előfeltétele az ESM-ből való részesedésnek, illetve az előírások nem teljesítése jogi következményekkel is járhat. Emellett mind az ESM-alaphoz, mind a felállítani készülő bankszanálási alaphoz is pénzügyileg hozzá kellene járulnia az országnak, aminek nemcsak gazdasági, de politikai következményei is lehetnek. Összességében elmondható, hogy az euróövezethez való csatlakozás a gazdasági autonómia további részleges feladásával járna, a gazdaságpolitikai döntéshozatal egyes szegmenseit szupranacionális, illetve kormányközi mechanizmusok váltanák fel.

Jóllehet, az euró bevezetését sokan elsősorban gazdasági kérdésnek tekintik, az erről szóló döntést mindig a politika hozza meg. A gazdasági kormányzás további várható reformjai komoly hatással lehetnek az európai integráció folyamatának egészére. Dijsselbloem előadásában a kormányközi mechanizmusok további erősítését nevezte célravezetőnek. Ez csupán részben cseng össze a magyar kabinet azon álláspontjával, hogy a tagállamok szerepét kell tovább erősíteni. Előbbi ugyanis nem zéró összegű játékban gondolkodik, a tagállamok hangsúlyos szerepét nem a nemzeti érdekek mindenáron való megvédésében látja, hanem hatékony európai politikák kialakításában.

Amennyiben ezt a folyamatot érdemben igyekszünk befolyásolni, elengedhetetlen, hogy a tárgyalóasztalhoz mi is odaférjünk. A szlovén példa azonban azt szemlélteti, hogy a szükséges házi feladatok elvégzését senki nem spórolhatja meg. Bár az eurózóna kormányzása jelentősen megváltozott, a munkaerőpiac, az ár- és bérszabályozás mechanizmusainak reformja, a hatékony makroprudenciális szabályozók kiépítése elengedhetetlen feltétele a sikeres csatlakozásnak.

A szerző közgazdász-politológus, a Hochschule für Politik München kutatója

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.