Megszakítjuk adásunkat

A politikai közbeszédet az a valóság alakítja, amit az emberek jelenvalónak hisznek.

Az ugyanolyan súlyú cselekmények alapjában más visszhangot váltanak ki attól függően, ki követi el az akciókat. Amikor 2016 őszén a dél-németországi Freiburgban egy menekült megölt egy német lányt, aki a menekülteknek segített, a sajtó egésze címlapon foglalkozott a témával. Nem egyedi ügy volt az akkor, hanem jelenség, amely az összes menekültet azonnal gyanúba keverte. A freiburgi gyilkossággal majdnem egy időben halt meg a keletnémet Dessauban egy kínai egyetemista lány. Német főbérlői brutálisan megkínozták, megerőszakolták, halálra verték. A freiburgi és a dessaui ügy között csak a tettesek és az áldozatok származása volt a különbség. Freiburgban egy külföldi ölt meg egy németet, és országos hír lett belőle. Dessauban németek gyilkoltak meg egy külföldit – és a helyi napilap bűnügyi rovata is csak rövid hírként számolt be róla. De a 2015-ös kölni szilveszterből is csak azért lett országos hír, mert az elkövetőkről a rendőrség többször is megjegyezte, hogy észak-afrikai kinézetűek voltak. Szinte minden bajor sörfesztiválon előfordulnak molesztálások, ám olyankor az a fajta viselkedés „a kultúra része” lesz, amit el akarnak venni a feministák.

Természetesen lehet és kell is beszélni a menekültek és a bevándorlók által jelentett bűnügyi kockázatokról. Ha viszont minden egyes eset miatt megszakítja adását a média, akkor ne csodálkozzunk, ha az európai polgárok veszélyben érzik majd magukat. Holott sokkal nagyobb az esélye, hogy valaki autóbaleset áldozatául esik, mint hogy terrortámadásnak. Ráadásul az elmúlt ötven évben terrortámadásokat bennszülött baloldaliak, jobboldaliak, katolikusok, protestánsok ugyanúgy elkövettek Európában, mint bevándorló muzulmánok. Az Amadeu Antonio Alapítvány számításai szerint Németországban csak 2017-ben 1713 esetben ért támadás menekültszállót. Egyetlenegy sem tudott ezek közül túllépni a helyi sajtó bűnügyi rovatának érdeklődési körén. Az európai napilapok most sem emlékeztek meg öles betűkkel, fekete címlapokkal a szombati olaszországi esetről – ahogy az iszlamista terror esetében minden alkalommal szokták.

A politikai közbeszédet az a valóság alakítja, amit az emberek a környezetükben nem feltétlenül érzékelnek, de valahogy mégis jelenvalónak hisznek. Nem véletlen, hogy idegenellenességgel a homogén keletnémet, lengyel vagy magyar vidéken nagyobb sikert lehet elérni, mint ott, ahol tényleg élnek idegenek. Maceratában az arab és afrikai bevándorlók a lakosság 4 százalékát teszik ki. Sokan mégis nagyobb veszélynek tekintik őket, mint azt a pártot, amelynek alsó kategóriás politikusa szombaton lövöldözni kezdett – és amelynek elnöke március után római miniszter lehet.