Mint Krakkó Jeruzsálemtől

Brüsszel képtelen a lengyelek megértésére és a reálpolitika hatékony gyakorlására is.

Brüsszel nem használta ki a törvények megvétózásakor kialakult pillanatot a kommunikáció kezdeményezésére, inkább annak ellenére is megindította az eljárást. Pedig az uniós szabályok messze nincsenek kőbe vésve – elég arra gondolni, hogy mennyi ideig nem indult kötelezettségszegési eljárás Franciaország ellen, noha költségvetési deficitje a hétéves türelmi időn túl is nagyobb volt az elvártnál. Hogy nem lett abból az ügyből semmi, azt sokan annak tulajdonították, hogy Franciaországot valós súlyának megfelelően kezelik.

Több mint valószínű, hogy a lengyel ügyben hibás taktikát választott Brüsszel, de ez nem egész Európa sara. Az új kormány felállásának körülbelül a második percében Angela Merkel régi-új kancellár már arról beszélt, hogy új fejezet kezdődhet a lengyel–német viszonyban. Mateusz Morawieczki lengyel miniszterelnöknek nem is kell sokat előszobáznia, pénteken már találkozik a német kormányfővel. Persze ezt lehet a lengyel cukiságkampány részleges eredményének is tekinteni (múlt év végén jelentősen átalakították a kormányt, több radikális politikus helyett mérsékeltebbek érkeztek, így a külügy élére is), ám világos: Lengyelország súlyát Berlin annak ellenére helyén kezeli, hogy a kvótarendszer megtagadása, illetve a második világháborús német akciókért követelt pénzügyi kompenzáció miatt külön is bosszúsak lehetnének a németek.

Németország helyzete, igaz, különleges, hiszen Európa ki nem mondott vezetőjeként kulcsszerep hárul rá az uniós költségvetés alakításában. Ebből a szerepkörből kiindulva lényegesen hasznosabb, ha nem bonyolódik tartós konfliktusokba a 38 milliós Lengyelországgal, azzal tovább erősítené a Nyugat–Kelet vitákat és a mostanság a nyugati államok politikája elleni dacszövetségként működő visegrádi csoport kohézióját. Ebből a szempontból Merkel ügyesen taktikázik, amikor komolyan gondolja a lengyel–német viszony rendezését.

Visszatérve Brüsszelre: ha végig is megy az atombombaként emlegetett eljárás, kérdés, mennyi haszna lesz. Ha végszavazásig jut a kérdés, Magyarországnak el kell döntenie, hogy él-e vétójogával, vagy sem. Márpedig az Orbán-kormány, ha a „vétó” szót nem is emlegeti, a kétoldalú kapcsolatok témájában mindig szóba hozza Lengyelország megvédését. Ami valószínűleg nem jelenthet mást, mint hogy Varsó szavazati jogának elvétele tárgyában igenis keresztbe feküdne az uniós akaratnak.