Justin Trudeau kanadai miniszterelnök eddig három dolog kapcsán került úgy igazán az egész világ figyelmének középpontjába. Először akkor, amikor kabinetjébe pontosan annyi női minisztert jelölt, mint férfit, és amikor valaki rákérdezett, hogy ennek mi az oka, annyit válaszolt: azért, mert 2015 van. Később több alkalommal is hírfőszereplő lett, amikor vicces mintájú zokniban jelent meg komoly találkozókon. Gondolom, ezt azért csinálta, mert 2016 vagy 2017 volt. Aztán harmadikként ott volt az a kellemetlen eset is, amikor Fidel Castro halála után csak a szép dolgokra tudott emlékezni a kubai diktátorral kapcsolatban.
Az önmarketinget összességében mesteri fokon űző miniszterelnök ezen a héten azzal hívta fel magára a figyelmet – vegyük ezt negyedik esetnek –, hogy egy egyetemi fórumon félbeszakított egy neki kérdést feltevő, az anyai szeretet fontosságáról beszélő nőt, amikor az a „mankind”, azaz „emberiség” szót használta. A hosszúra nyúlt kérdésfeltevés miatt már türelmetlennek látszó Trudeau kioktató kommentárja szerint helyesebb az egyébként nem igazán létező „peoplekind” szót használnunk. Az sokkal inkluzívabb, minthogy az emberiségre általában használt kifejezés töve a „man”, vagyis férfi szó. A közönség megtapsolta a miniszterelnököt, aki erre hozzáfűzte, hogy „mindennap tanulhatunk egymástól valamit”.
Ám a fiatal miniszterelnökre a Castro-esethez hasonlóan most is rázúdult a sajtó és a közösségi média össztüze. Az emberek mindenféle szavakban – mandarin, mandala, manikűr – elkezdték kicserélgetni a „man”-t „people”-re. Trudeau erre elővette a második legrosszabb védekezést, és azt mondta: ő csak viccelt. Ennél csak az lehet gyengébb kifogás, ha egy politikus „magánemberként” csinál valamit. Nem kizárt persze, hogy Trudeau tényleg viccelt, de akkor sem a közönsége, sem az internet népe nem vette a poént, sőt a helyszínen még ő is nagyon örült az egyetértő tapsnak. Az egész jelenetet megnézve az is kiderül, hogy a kérdező hölgy kicsit túlzásba vitte felszólamlását, amihez passzolna is Trudeau beszólása – ha egy haverját kínálta volna meg vele a kocsmában.
A kanadai kormányfőt megválasztásakor és azóta is körülvevő rajongás az utóbbi időben lohadni látszik, ahogy apránként mindenki számára világos lesz, hogy az Obama-szerűen lazára fazonírozott, jóképű, progresszív fiatal politikus képe mögött leginkább üresség van. A Star Wars-zokniba és Galaxis útikalauz stopposoknak-pólóba bújt liberális politikus is ugyanolyan nyugodt szívvel köt dollármilliós fegyverüzleteket Szaúd-Arábiával, mint akárki más, ha teheti, és a középosztály önjelölt szószólójaként éppolyan bátran vesz részt luxusnyaralásokon, mint bármelyik hasonló társa. (Vagy fizet csendben nyolcmillió dollárt egy terrorizmus miatt elítélt kanadai állampolgárnak azért, hogy ne pereljen a Guantánamóban eltöltött idő miatt.) Mindeközben ígéreteiből kormánya – hiába kiegyensúlyozott nemi szempontból – vajmi keveset tudott végrehajtani.
Ha vicc volt, ha nem: a „peoplekind” szó a túltolt politikai korrektség darabjaként kerülhet fel a polcra. De az is kérdés, hogy hol vannak a túltolás határai. Sokan már azon a hasznos szójátékon is kiakadnak, amikor a „történelem” jelentésű angol „history” szóban a férfi személyes névmást nőire cserélve „herstory”-ként hivatkoznak a nők – nem kis részben valóban elhallgatott-kicsinyített – szerepére a világ folyásában. Ám Justin Trudeau megszólalásában még annyi logikát is nehéz felfedezni, mint a „tavaszi gömb” kifejezésben, amit a semlegesség nevében egy seattle-i iskolában aggattak a húsvéti tojásra. Hogy a paradoxon körbeérjen: ide illő jelentkező a „mansplaining” kifejezés, ami azt jelenti, amikor egy férfi kifejezetten lekezelő módon kioktat egy nőt. Nos: ezzel vádolják most Trudeau-t is. Bár meglehet, ő maga ragaszkodna hozzá, hogy inkább „peoplesplaining”-et mondjunk.
