A kanadai kormányfőt megválasztásakor és azóta is körülvevő rajongás az utóbbi időben lohadni látszik, ahogy apránként mindenki számára világos lesz, hogy az Obama-szerűen lazára fazonírozott, jóképű, progresszív fiatal politikus képe mögött leginkább üresség van. A Star Wars-zokniba és Galaxis útikalauz stopposoknak-pólóba bújt liberális politikus is ugyanolyan nyugodt szívvel köt dollármilliós fegyverüzleteket Szaúd-Arábiával, mint akárki más, ha teheti, és a középosztály önjelölt szószólójaként éppolyan bátran vesz részt luxusnyaralásokon, mint bármelyik hasonló társa. (Vagy fizet csendben nyolcmillió dollárt egy terrorizmus miatt elítélt kanadai állampolgárnak azért, hogy ne pereljen a Guantánamóban eltöltött idő miatt.) Mindeközben ígéreteiből kormánya – hiába kiegyensúlyozott nemi szempontból – vajmi keveset tudott végrehajtani.
Ha vicc volt, ha nem: a „peoplekind” szó a túltolt politikai korrektség darabjaként kerülhet fel a polcra. De az is kérdés, hogy hol vannak a túltolás határai. Sokan már azon a hasznos szójátékon is kiakadnak, amikor a „történelem” jelentésű angol „history” szóban a férfi személyes névmást nőire cserélve „herstory”-ként hivatkoznak a nők – nem kis részben valóban elhallgatott-kicsinyített – szerepére a világ folyásában. Ám Justin Trudeau megszólalásában még annyi logikát is nehéz felfedezni, mint a „tavaszi gömb” kifejezésben, amit a semlegesség nevében egy seattle-i iskolában aggattak a húsvéti tojásra. Hogy a paradoxon körbeérjen: ide illő jelentkező a „mansplaining” kifejezés, ami azt jelenti, amikor egy férfi kifejezetten lekezelő módon kioktat egy nőt. Nos: ezzel vádolják most Trudeau-t is. Bár meglehet, ő maga ragaszkodna hozzá, hogy inkább „peoplesplaining”-et mondjunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!