A választó tudja, hogy mi a dolga

Valami megroppant, már fideszesek is arról beszélnek, hogy fölsejlik előttük 2002 réme.

A hódmezővásárhelyi fideszes fiaskó óta a politológusok és a szakértők szerint képtelenség megtippelni az április 8-i választás kimenetelét. A február 25-i hódmezővásárhelyi polgármester-választáson nyertes Márki-Zay Péter megmutatta, hogy az ellenzék teljes összefogásával jó eséllyel fölényesen is le lehet győzni a Fideszt. De országosan egyelőre csak lehetne – mert úgy tűnik, az MSZP–Párbeszéd–DK-koordináción kívül széles körű összefogásra nem számíthatunk. Az LMP sikertelenül kezdeményezte a balosok és a Jobbik együttműködését, és bár vannak próbálkozások, hogy maguk a pártok jussanak dűlőre a közös jelöltekről, jórészt hiába. Eddig csak néhány szimbolikus visszalépésre került sor a Momentum, az LMP, a DK és az Együtt részéről.

Amíg az ellenzéki pártok különböző okok és egyéni érdekek miatt egymásra várnak, sőt egymás ellen kampányolnak, civilek emelték új szintre az együttműködést. A hódmezővásárhelyi győzővel a középpontban a Rendszerváltás2018.hu honlapon folyamatosan hozzák nyilvánosságra az ország vezetésében változást akarók által legesélyesebbnek tartott ellenzéki jelöltek listáját. Úgy tűnik, a Közös Ország Mozgalom, a Viszlát, kétharmad!, a Válasszunk 2018 szervezői is felismerték, külön-külön túl kicsi a súlyuk, hogy összefogják a változást akaró erőket és a választópolgárokat, így beálltak a Márki-Zay Péter nevével fémjelzett kezdeményezés mögé.

Ugyanakkor a Fideszben csalódott jobboldaliak is aktivizálták magukat. Bod Péter Ákos egykori ipari miniszter és jegybankelnök, Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter, Lukácsi Katalin, a KDNP-ből kiszállt fiatal politikus Márki-Zay Péterrel együtt videón mondják el, miért kell leváltani a kormányt.

A polgármester érdeme, hogy bebizonyította, nem szabad félni, hiszen ha összefognak az emberek, demokratikus keretek között nem tud mit kezdeni velük a hatalom. Azóta fáradságot nem kímélve nyakába vette az országot, és személyesen kampányol az esélyes jelöltek mellett. A változás persze lassú – mivel naponta hallani arról, hogy egy-egy, a hatalom által ellenzékinek tartott rendezvénynek nem találnak helyszínt, mert mondvacsinált okokkal lemondják a kibérelt helyiség tulajdonosai.

Ezzel is magyarázható, hogy a hatalomtól való félelem még mindig nagyon nagy. Az emberek nem merik elhinni, hogy valóban sor kerülhet a politikai változásra. Pedig a kormánypártok önbizalma Hódmezővásárhely óta megingott. Ezt mutatja a csapkodó kommunikáció, a rengeteg botrány, illetve az, ahogy menekülnek a kényes kérdések elől. Képviselőik hozzáállását jól illusztrálja, hogy legtöbbjüknek fontosabb volt valahol az országban kampányolni, migránsozni, mint megjelenni azon a rendkívüli plenáris ülésen, ahol a kilakoltatások megakadályozásáról, a devizahitelesek megmentéséről tárgyalhattak volna. Közülük mindössze öten vettek részt az ülésen.

Valami megroppant a kormánypártoknál. Fideszes ismerősök is arról beszélnek, hogy felsejlik előttük 2002 réme, és erőteljesen ostorozzák a párt olyan gyanús ügyeit, mint az Elios-botrány, a Kósa-sztori, a Semjén-féle svédországi házirénszarvas-vadászat.

Tehát a civilek a lehetőségeikhez képest aktivizálódtak, miközben a kormányváltásra készülő ellenzékiek mintha beleragadnának érdekeik hálójába. Még meglévő radikális szavazóinak elvesztésétől tartva a Jobbik teljesen elzárkózik a baloldallal való együttműködéstől – ebben kétségtelenül bőven van ráció. A DK pedig – bár korábban orrát befogva közeledett volna a Jobbikhoz, vagy legalábbis ezt állította – ismét a baloldali összefogásról beszél, s a határon túli magyarok ellen kampányol. Figyelemre méltó a szocialisták fordulata is: eddigi megengedő politikájukat sutba dobva erőteljes jobbikozásba fogtak. Miniszterelnök-jelöltjük, Karácsony Gergely a Magyar Narancsnak adott harsány interjúban arról beszélt, szívesebben látná Orbán Viktort ügyvivő kormányfőként, mint Vona Gábort miniszterelnökként.

Mindez azt mutatja, hogy a döntést a választóknak kell meghozniuk, különösebb segítség nélkül. Ahogy már több esetben is megtették, amikor időközi választásokon több ellenzéki induló közül is ki tudták választani azt, aki le bírta győzni a Fidesz emberét. A közvélemény-kutatások azt mutatják, nem lesz egyszerű dolguk a váltást akaróknak, minthogy majd mindenütt a kormánypárti jelöltek fölényét mérik. Igaz, Hódmezővásárhely is azt mutatja, hogy csínján kell bánni a felmérésekkel. A Fideszt rendszeresen felülmérik, miközben magas a választani akarók, de pártszimpátiájukat el nem árulók aránya.

Egy biztos. Ha a jelenlegi hangulatban sem sikerül legyőzni a kormánypártokat, akkor a választók később benyújtják a számlát. Idő kérdése, mikor tűnnek el a palettáról azok a pártok, amelyeknek fontosabb a saját pecsenyéjük sütögetése, mint a jelenlegi kurzus lebontása.