Ezzel is magyarázható, hogy a hatalomtól való félelem még mindig nagyon nagy. Az emberek nem merik elhinni, hogy valóban sor kerülhet a politikai változásra. Pedig a kormánypártok önbizalma Hódmezővásárhely óta megingott. Ezt mutatja a csapkodó kommunikáció, a rengeteg botrány, illetve az, ahogy menekülnek a kényes kérdések elől. Képviselőik hozzáállását jól illusztrálja, hogy legtöbbjüknek fontosabb volt valahol az országban kampányolni, migránsozni, mint megjelenni azon a rendkívüli plenáris ülésen, ahol a kilakoltatások megakadályozásáról, a devizahitelesek megmentéséről tárgyalhattak volna. Közülük mindössze öten vettek részt az ülésen.
Valami megroppant a kormánypártoknál. Fideszes ismerősök is arról beszélnek, hogy felsejlik előttük 2002 réme, és erőteljesen ostorozzák a párt olyan gyanús ügyeit, mint az Elios-botrány, a Kósa-sztori, a Semjén-féle svédországi házirénszarvas-vadászat.
Tehát a civilek a lehetőségeikhez képest aktivizálódtak, miközben a kormányváltásra készülő ellenzékiek mintha beleragadnának érdekeik hálójába. Még meglévő radikális szavazóinak elvesztésétől tartva a Jobbik teljesen elzárkózik a baloldallal való együttműködéstől – ebben kétségtelenül bőven van ráció. A DK pedig – bár korábban orrát befogva közeledett volna a Jobbikhoz, vagy legalábbis ezt állította – ismét a baloldali összefogásról beszél, s a határon túli magyarok ellen kampányol. Figyelemre méltó a szocialisták fordulata is: eddigi megengedő politikájukat sutba dobva erőteljes jobbikozásba fogtak. Miniszterelnök-jelöltjük, Karácsony Gergely a Magyar Narancsnak adott harsány interjúban arról beszélt, szívesebben látná Orbán Viktort ügyvivő kormányfőként, mint Vona Gábort miniszterelnökként.
Mindez azt mutatja, hogy a döntést a választóknak kell meghozniuk, különösebb segítség nélkül. Ahogy már több esetben is megtették, amikor időközi választásokon több ellenzéki induló közül is ki tudták választani azt, aki le bírta győzni a Fidesz emberét. A közvélemény-kutatások azt mutatják, nem lesz egyszerű dolguk a váltást akaróknak, minthogy majd mindenütt a kormánypárti jelöltek fölényét mérik. Igaz, Hódmezővásárhely is azt mutatja, hogy csínján kell bánni a felmérésekkel. A Fideszt rendszeresen felülmérik, miközben magas a választani akarók, de pártszimpátiájukat el nem árulók aránya.
