A ne ölj! parancsát hagyják figyelmen kívül, akik – sokszor minden alap nélkül – súlyosan belegázolnak embertársaik magánéletébe, gyalázkodó stílusban igyekeznek lejáratni ellenfeleiket, politikai hasznot remélve egy-egy család életének megzavarásától is.
A hazugságokon, rágalmakon alapuló sértések a becsületükre kényes emberek egészségére is káros hatással lehetnek, megbetegíthetik őket. Különösen nehéz az effajta sértegetős, becsületbe gázolós versengési módszereket megtapasztalni egy magát keresztény-konzervatívnak tartó politikai erőtől. Akkor is így van ez, ha az elmúlt években többször megbotránkoztattak bennünket sok mindennel. Például a halálbüntetés nyíltan vállalt támogatásával. Ezt is olyan kormánytag hangoztatta, akit ugyancsak vadászként tartanak számon az úrhatnám polgári körökben. A halálbüntetés-hívő Lázár János égi madarakra szeret lövöldözni. Akkor érzi elemében magát, ha több száz fácán teteme előtt fényképezkedhet.
Azt mondják, akik értenek hozzá, hogy Semjénék, Lázárék nem igazi vadászok – mert a vadaknak, amelyeket ezek elejtenek, alig van esélyük velük szemben az életben maradásra. A helyettes miniszterelnök svédországi rénszarvasait állítólag szinte tenyésztik a Semjén-féle vadászok számára, és Lázár fácánjai is többet voltak ketrecbe zárva, mint szabadon. Gondosan táplálták őket, hogy aztán esélytelenül vergődhessenek a miniszteri sörétek előtt.
Hát igen, mint tudjuk: a beetetett jószágokkal könnyű elbánni.
