Csak a szégyen marad

Még negyedmillió aláírás kellene a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezéshez.

Az uniót mostanában más irányú problémák foglalkoztatják. Aprócska gond az is, hogy az EU-nak nincs valós kompetenciája a kisebbségi jog területén. Annál nagyobb kompetenciát mutat viszont a bevándorlás terén – de ez nem a jelen értekezés tárgya.

A másik nagy kérdés, ami foglalkoztat, hogy

ha ilyen súlyú jogsérelmek között él a határon túli magyarság, akkor miért csak januárban pörgeti fel az aláírási kampányt a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója.

Hogyan fordulhat elő, hogy bár az 500 milliós EU-ban minden tizedik ember valamelyik őshonos kisebbség tagjaként azonosítja magát, még mindig hiányzik az a negyedmillió szignó? Ötvenmillió ember a kezdeményezés célcsoportja!

Fel kell vetni a FUEN felelősségét az ügyben, hiszen neve alapján joggal feltételezhetjük, hogy nemzetközi szervezetről van szó, amely föderális módon egyesíti a nemzetiségeket. Hogyhogy nem lépett stratégiai partnerségre a katalánokkal, a dél-tiroliakkal, a dániai frízekkel, a görögországi albánokkal, a finnországi svédekkel? A katalánok egymagukban vannak vagy hétmillióan, az onnan érkező aláírások száma mégsem éri el a Spanyolországra vonatkozó minimális kvótát. Egyedül Magyarországon, Szlovákiában és Romániában gyűlt össze tisztes mennyiségű szignó, de az érvényességhez még négy országból kellene a lakosságszámmal arányosan meghatározott számú aláírás.

Finoman szólva sem diadalmenet a gyűjtés, pedig a kezdettől fogva annak kellett volna lennie a fent említett ötvenmilliós nagyságrend okán. Igen, rendkívül nagy a FUEN felelőssége, mert ha balul sül el a gyűjtés, akkor éveken át lehet majd hallgatni a fülünkbe ciripelő román–szlovák érveket arról, hogy a magyarok még ennyit sem tudnak megtenni a saját maguk érdekében. Azzal, hogy csak idehaza és a két szomszédos országban gyűlt össze arányosan elégséges támogató aláírás, egyelőre túlságosan magyar akcióról beszélünk.

Ezért is lett volna taktikusabb a katalánokat, a bretonokat, a korzikaiakat, a baszkokat, ne adj’ isten az észtországi oroszokat érdekeltté tenni, mégpedig saját kisebbségi szerveződéseiken keresztül, felhasználva pártjaik infrastruktúráját.

Mibe került volna az ősszel amúgy is Barcelona utcáin tüntető katalánok tömegeitől betakarítani az oly szükséges aláírásokat? Nagyjából egy fapados jegy és pár napi panzió árába. Valami félrecsúszhatott a szervezés folyamán.

Más uniós polgári kezdeményezéseket elnézve mondhatjuk, hogy a lisszaboni szerződés által lehetővé tett újfajta érdekérvényesítő eszköz egyre népszerűbb. De ha a Minority Safepacket nem sikerül révbe juttatni, akkor nem marad más, csak a szégyen. Ne legyen igazam!