Élő közvetítés
Olaszország
ÉLŐ
Albánia

Gyűlölni jobban tudunk

A kisebbségek védelméről szóló csomag támogatása legfeljebb egy percünkbe kerülne.

Póla Gergely
2018. 03. 07. 6:43
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Célegyenesbe fordult az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) kampánya, amelynek célja, hogy az Európai Unió jogszabályokkal garantálja a nemzeti kisebbségek, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek védelmét. Egy ügy, amely mögé mindenki jó szívvel fel tud sorakozni – gondolhatnánk. Liberálisok, itt a remek alkalom, hogy kiálljatok a kisebbségek érdekeiért, és a „több Európa” gondolat jegyében Brüsszelt is bevonjátok a nemzetiségi jogokról szóló disputába. Konzervatívok, nemzeti érzelműek, íme a lehetőség, hogy végre rávegyétek az Európai Uniót, hogy ne csak a csirkeketrec méretével és az uborka görbületével, hanem a veszélyeztetett nemzeti kultúrák eddig szigorúan tagállami szinten kezelt ügyével is foglalkozzon.

Magyarország félmillió aláírás összegyűjtését vállalta, ami az ország lakosságának öt, a választásra jogosult közel nyolcmillió embernek hat és egynegyed százaléka. Ha tíz emberből csak egy gondolja úgy, hogy támogatandó a cél, meg is van a kellő számú szignó. Ezzel szemben nemrég Vincze Loránt, a FUEN elnöke azt közölte lapunkkal, hogy Magyarországról százötvenezer aláírást adtak le. Az ügy a választópolgárok két százalékának sem keltette fel az érdeklődését. Pedig veszítenivalónk nincs, anyagi áldozatot sem kell hozni. Magyarország egyetlen lakosát sem fenyegeti a veszély, hogy elveszik a nyugdíját az „idegenek”, a „magyarul beszélő románok”, hogy erőszakosan kitúrják az állami finanszírozású egyetemi helyekről, hogy sunyin eléfurakszanak a kórházi várólistán. Az sem valószínű, hogy drágább lesz miattuk a napi betevő kenyér és a mobilnet. A FUEN kezdeményezésének támogatása egy percünkbe kerül – tömegek töltik ennek a sokszorosát parttalan gyalázkodással a világhálón nap mint nap.

El lehet töprengeni azon, hányan adnák aláírásukat az efféle „ósdi” dolgoknál menőbb, trendibb ügyekért, de még elgondolkodtatóbb egy másik adat.

Amikor a kisebbségek védelmének ügye százötvenezer aláírásnál járt, a Demokratikus Koalíció alelnöke büszkén számolt be arról, hogy a határon túli magyarok szavazati jogtól való megfosztását célzó kezdeményezésüket kétszázezren támogatták.

Most tekintsünk el attól, hogy a demokrácia és az européerség jelszavaival házaló párt szerzett jogot szeretne elvenni arra a hamis állításra alapozva, hogy a határon túliak nem viselik szavazatuk következményeit. Nézzük pusztán a tényeket, amelyek pőrén megmutatják, hogy az indulat, a gyűlölet, a kirekesztés, a valami elleni fellépés nagyobb mozgósító erővel bír, mint egy szép ügy támogatása. A Minority Safepack sikeréért nem törik össze magukat a magyar pártok. Alig beszélnek a kezdeményezésről, aktivistáikat sem küldik a forgalmas terekre aláírást gyűjteni, az interneten sem látszik nyoma erőfeszítésüknek. Ellenben a szavazati jog megvonásáért jó néhány csoport létrejött. (Az egyik, a DK-hoz hivatalosan nem kötődő, de tízezrek által követett Facebook-csoportot be is mutattuk annak kapcsán, hogy egy közkedvelt bejegyzése lopott fényképre és hazug mondatokra építve uszított a határon túliak ellen.)

Ne legyünk igazságtalanok, nem csak a kisebbségi magyarokkal szembeni ellenérzés mozgósít. Az „erős és büszke európai ország” egyes polgárait már annyira aggasztja a templomainkat elfoglaló müezzinek, a Budapesten létesítendő no-go zónák, a lelakatolt italboltok és csadorba kényszerített asszonyaink disztópiája, hogy pánik vagy felindultság lesz úrrá rajtuk, amikor „piréz” turistákba vagy hazánkba érkezett önkéntescsoportba botlanak, esetleg megpillantanak egy magyar élvonalbeli vízilabdacsapatot.

A migránshelyzet kapcsán sem az az üzenet került előtérbe, hogy Magyarország menedéket nyújt néhány ezer embernek, aki kénytelen volt elhagyni a hazáját. Dehogy! Mindenki illegális bevándorló, aki csak a merkeli vagy a skandináv paradicsomba igyekszik, de addig is elveszi a magyarok munkáját. Azok a valódi menekültek pedig, akiket a migránsellenes óriásplakátok jótékony takarásában befogadott a kabinet, úgy váltak láthatatlanná, hogy az a Németországban kitoloncolás elől bujkáló segélyvadászoknak is becsületükre vált volna.

Nem lehet mentség a kormány számára az sem, hogy hozzá hasonló lendülettel gyúrt egy masszába menekültet és migránst, szabályosan és illegálisan belépőt, oltalmazottat és kődobálót a magyar hatóságok „példátlan embertelenségét” hirdető, a déli határon épített kerítést nemzetiszocialista vívmányként prezentáló liberális média. Abból a szomorú tényből, hogy az üldözöttek befogadása és egyéb pozitív üzenetek helyett a nagyobb mozgósítóerővel bíró háborús retorika vált uralkodóvá, egyenesen következett az esztergályhorváti, majd a még csúfosabb őcsényi eset. Az életveszélyes fenyegetés, az autórongálás. A gyűlölet. Ahelyett, hogy tényleg tennénk a hazánkért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.