Gyűlölni jobban tudunk

A kisebbségek védelméről szóló csomag támogatása legfeljebb egy percünkbe kerülne.

Most tekintsünk el attól, hogy a demokrácia és az européerség jelszavaival házaló párt szerzett jogot szeretne elvenni arra a hamis állításra alapozva, hogy a határon túliak nem viselik szavazatuk következményeit. Nézzük pusztán a tényeket, amelyek pőrén megmutatják, hogy az indulat, a gyűlölet, a kirekesztés, a valami elleni fellépés nagyobb mozgósító erővel bír, mint egy szép ügy támogatása. A Minority Safepack sikeréért nem törik össze magukat a magyar pártok. Alig beszélnek a kezdeményezésről, aktivistáikat sem küldik a forgalmas terekre aláírást gyűjteni, az interneten sem látszik nyoma erőfeszítésüknek. Ellenben a szavazati jog megvonásáért jó néhány csoport létrejött. (Az egyik, a DK-hoz hivatalosan nem kötődő, de tízezrek által követett Facebook-csoportot be is mutattuk annak kapcsán, hogy egy közkedvelt bejegyzése lopott fényképre és hazug mondatokra építve uszított a határon túliak ellen.)

Ne legyünk igazságtalanok, nem csak a kisebbségi magyarokkal szembeni ellenérzés mozgósít. Az „erős és büszke európai ország” egyes polgárait már annyira aggasztja a templomainkat elfoglaló müezzinek, a Budapesten létesítendő no-go zónák, a lelakatolt italboltok és csadorba kényszerített asszonyaink disztópiája, hogy pánik vagy felindultság lesz úrrá rajtuk, amikor „piréz” turistákba vagy hazánkba érkezett önkéntescsoportba botlanak, esetleg megpillantanak egy magyar élvonalbeli vízilabdacsapatot.

A migránshelyzet kapcsán sem az az üzenet került előtérbe, hogy Magyarország menedéket nyújt néhány ezer embernek, aki kénytelen volt elhagyni a hazáját. Dehogy! Mindenki illegális bevándorló, aki csak a merkeli vagy a skandináv paradicsomba igyekszik, de addig is elveszi a magyarok munkáját. Azok a valódi menekültek pedig, akiket a migránsellenes óriásplakátok jótékony takarásában befogadott a kabinet, úgy váltak láthatatlanná, hogy az a Németországban kitoloncolás elől bujkáló segélyvadászoknak is becsületükre vált volna.

Nem lehet mentség a kormány számára az sem, hogy hozzá hasonló lendülettel gyúrt egy masszába menekültet és migránst, szabályosan és illegálisan belépőt, oltalmazottat és kődobálót a magyar hatóságok „példátlan embertelenségét” hirdető, a déli határon épített kerítést nemzetiszocialista vívmányként prezentáló liberális média. Abból a szomorú tényből, hogy az üldözöttek befogadása és egyéb pozitív üzenetek helyett a nagyobb mozgósítóerővel bíró háborús retorika vált uralkodóvá, egyenesen következett az esztergályhorváti, majd a még csúfosabb őcsényi eset. Az életveszélyes fenyegetés, az autórongálás. A gyűlölet. Ahelyett, hogy tényleg tennénk a hazánkért.