Egy emberként lepődött meg a kínai nemzet 2013. december 29-én. Aznap este Hszi Csin-ping (Xi Jinping), Kína fél évvel azelőtt hivatalba lépett elnöke kíséret nélkül besétált egy pekingi gyorsétterembe, hogy húsos táskát, paozit egyen. Végigállta a sort, fizetett 900 forintnyi jüant a vacsoráért, majd a többi vendég társaságában asztalhoz ült. Az esetről készült fotók felrobbantották a kínai internetet, a nyugat-pekingi Csing Feng (Qing Feng) étterem pedig azóta is turisztikai látványosságnak számít.
Hsziről azóta is számtalan legenda látott napvilágot. Egyszer látták őt taxiba szállni Hongkongban, majd később egy vidéki tésztás helyre ugrott be enni. Előbbi esetet cáfolta az elnöki hivatal, ám utóbbi igaznak bizonyult. A kínai elnök joviális-barátságos természete a magyar diplomácia előtt sem ismeretlen. Amikor 2009 októberében – még a Kínai Népköztársaság alelnökeként – Budapestre látogatott, állítólag annyira megtetszett neki a dunai hajózás, hogy amikor kikötöttek, megkérte az őt kísérő Kusai Sándor nagykövetet, hogy hadd menjenek még egy kört.
A villamossal munkába járó Kádár János egykori magyar vezetőt idéző allűrök ismeretlenek voltak a kínai nép előtt. Hiába szakított a hagyományos, konfuciánus politikai etikával az 1949-ben uralomra került Kínai Kommunista Párt, a pártfőtitkár, illetve később a népköztársaság elnökének személyét is császároknak kijáró tekintély övezi. Ezért amikor Hszi Csin-ping kedvenc húsos táskáját ette a pekingi étteremben, régi tabut is döntögetett.
Az elnök közvetlen természetének – illetve a korrupció felszámolására tett lépéseinek – köszönhette a kínaiak körében kivívott népszerűségét. Az emberek talán el is szemtelenedtek kissé, amikor a császári tekintéllyel nehezen összeegyeztethető becenevekkel illették a vezetőt. A 2013-as eset után Paozinak is nevezték, utalva a húsos táska, illetve a fejszerkezete közötti hasonlóságra. Ez merészebb gúnynév volt a korábban ráaggatott „Micimackónál” is – amit azután vívott ki magának a kínai elnök, hogy a népszerű Milne-mesét idéző fotó jelent meg róla és Barack Obama akkori amerikai elnökről – a „Tigrisről” – egy találkozójuk alkalmával.
Aztán valami megváltozott. Először arról jelentek meg hírek, hogy a paozizó kommentelők ellen indult eljárás, majd 2017 nyarán a Micimackót is célba vették az internetes cenzorok. 2016-ban Hszi újabb tisztséget vett fel, tavaly ősszel pedig sor került a Kínai Kommunista Párt tizenkilencedik kongresszusára, ahol a vezető immár nem rejtegette autokrata vonásait. Amellett, hogy a kongresszus a második elnöki ciklusához is bizalmat szavazott neki, a párt Központi Bizottságának új összetételéből arra lehetett következtetni, hogy az öt év múlva lejáró második mandátuma utáni időszakra nem keres utódot.
A Kínával foglalkozókat ennek ellenére meglepte a hír, amikor múlt héten a KKP KB közzétette alkotmánymódosítási javaslatát. A testület ebben egyebek mellett azt javasolja, hogy – szemben a mostani szövegezéssel – az elnöki és az alelnöki tisztséget ugyanaz a személy ne csak két ciklus erejéig, hanem hosszabban is gyakorolhassa. Azaz ha a napokban ülésező parlament, az Országos Népi Gyűlés megszavazza a bizottság javaslatát, a 64 éves Hszi útjából elhárul annak a jogi akadálya, hogy 2022 után is megtarthassa tisztségét.
Ez látszólag szembemegy a Peking által eddig követett logikával. A deklarált cél a gazdasági növekedés folytatása volt, amihez Kínának külföldi tőkére, a kínai befektetéseket fogadó partnerekre, továbbá jól működő nemzetközi kereskedelemre van szüksége. 2017 januárjában Hszi Csin-ping ezért hirdette meg a globalizáció folytatását a davosi Világgazdasági Fórumon. A Kínai Népköztársaságot megalapító Mao Ce-tung uralkodását jellemző sajátosságok megidézése távol áll ettől a gondolatiságtól. A Kína prosperálására irigyen tekintő nyugati hatalmak Hszi autokrata kilengéseire hivatkozva találhatnak közös ideológiai alapot Peking nemzetközi visszaszorítására, és egy koordinált fellépésnek a kínai gazdaság láthatja kárát. Márpedig a közel másfél milliárdos ország lakossága ha a demokrácia csorbulását elnézi is a hatalomnak, a jólétről vagy annak ígéretéről aligha mondana le.
A nyugati közvélemény reakciója mindenesetre előrevetíti a formálódó új konfliktust. A brit The Economist múlt heti vezércikkében azt latolgatta, hogy a kínai fordulat mögött világhatalmi törekvés áll. Szerintük Hszi megerősített szerepében az autokrata modellt exportálná más országokba is. Bár ezzel évek óta – egyelőre teljesen alaptalanul – támadják Kínát, a befolyásos lap bizonyára az új politikai klímával kalkulál. Peking hiába tagadja a vádakat, ha egy kedves húsos táskának volt is szava a demokrácia védelmezőjével szemben, egy kemény kezű diktátornak már biztosan nem lesz.
