Régi mondás: „Kis pénz, kis foci – nagy pénz, nagy foci.” Ez részben igaz, de egy szint felett sajnos már nem. A Kazahsztán elleni pénteki futballszégyen igazolja – nem először, aligha utoljára –, hogy az ellenkezőjébe is átfordulhat.
Az előző években a hírhedt taotámogatások révén a kormány olyan lendülettel öntötte a pénzt az élsportba – azon belül is leginkább a miniszterelnök szívének oly kedves fociba –, hogy abból nem csupán a magyar egészségügyet és oktatást lehetett volna rendbe tenni és fenntartható pályára állítani, de talán tizenharmadik havi nyugdíjra is futotta volna.
A többletforrások nem hozták meg a kívánt eredményeket. A labdarúgás egyre rosszabbul teljesít – Eb-szereplésünk ellenére, hiszen látjuk, mi történt azóta –, miközben a korábban sikersportágnak tekinthető kézilabda vagy vízilabda sem képes hozni a régebbi eredményeket.
Mi ennek az oka? A Kornai János által a hetvenes években leírt „puha költségvetési korlát” jelensége idézheti elő a kudarcsorozatot. Köztudomású, hogy a szocializmus idején az állami költségvetés számolatlanul öntötte a pénzügyi forrásokat a nagyvállalatokba, függetlenül attól, hogyan teljesítettek. Akkor is megkapták a pénzüket, ha gyenge minőségű terméket állítottak elő. Vagyis a költségvetési korlátjuk Kornai kifejezésével „puha” volt. Nem volt komoly következménye a rossz terméknek, a gyenge teljesítménynek, így egy idő után a vállalatok már nem voltak képesek a minőségi munkára. Miért törték volna magukat, ha úgyis megkapták a túléléshez vagy akár a mérsékelt virágzáshoz is szükséges állami támogatásokat? Nem a jó munka, hanem a jó állami és pártkapcsolatok voltak fontosak a sikerhez.
Hasonló a helyzet ma a magyar élsportban, azon belül is főként a futballban. A labdarúgók az állam nagylelkű támogatásának hála hihetetlen összegeket keresnek, függetlenül attól, hogy mit tesznek a pályán. Ezért sincs okunk csodálkozni azon, hogy a lelkesedésük csökken, nem edzenek olyan intenzíven, ahogy szükséges lenne, és a meccseken sem törik össze magukat a győzelemért. Miért tennék, ha egy magyar egyetemi tanár vagy akár egy sztársebész jövedelmét is megkeresik komoly eredmények nélkül?
A megoldás nyilván nem az lenne, hogy újabb pénzeket öntsön az állam az élsportba. Ellenkezőleg: jelentősen csökkenteni kellene a forrásokat, sőt a rendszer felszámolása sem lenne ördögtől való. Ha a nyugati profi sport mintájára képes lenne a magyar élsport állami támogatások nélkül is boldogulni, akkor elölről lehetne kezdeni a történetet.
A szerző közgazdász
###HIRDETES###
