Sűrű ködfüggöny a titkosszolgálatok körül

A kémelhárítás operatív munkájának alapvetése, hogy a felderített kémeket tetten kell érni, hisz ez az egyetlen közvetlen bizonyítási módszer.

A NATO-nak is kellemetlen a hírszerzési botrány Fotó: Jonathan Ernst Forrás: Reuters

Konkrétabb ismeretek híján még számtalan variációt lehetne felállítani a fenti sajtóhír alapján.

Ami viszont bizonyítás nélkül is igaz: a politika kétszínűsége és csúsztatásra épülő manipulációs képessége. Mert tagadhatatlan ugyan, hogy egy jól kiképzett operatív tiszt – ráadásul aki képes a ranglétrán a legmagasabb polcra jutni – bármilyen szabályt ki tud játszani. De miért is tenné? Vagy ha megtette, hol volt a napi szinten működő belső ellenőrzés, elhárítómunka a belga szolgálaton belül? Persze az sem zárható ki, hogy egy harmadik ország, például az Egyesült Államok szolgálatának jelzése alapján döntöttek leváltásáról a belga kormány illetékesei.

A titkos­szolgálati munkát valaha gyakorló operatív tisztek pontosan tudják, hogy sokszor kerülnek kétértelmű helyzetbe. A dolog bonyolultságát jól jelzi, hogy a politikai hátszél gyakran változik, és az érdekváltozások kiszámíthatatlansága is folyton jelen van. Olyan kis országok, mint Belgium, Szerbia és – ne legyünk restek kimondani – Magyarország, két szempontból is célpontja a mindenkori nagypolitikának. Egyrészt mert nem tudnak érdemben védekezni a nagyok túlkapásai ellen. Másrészt ha próbálnak önállósodni, és átlépik a mértéket, azonnal rosszallásra számíthatnak.

Magyarország például az 1990-es években, a formális rendszerváltást követően meghirdette a körkörös védelem doktrínáját. Amit azonnal mindenki félre is értett. A lényeg sem akkor, sem a mai függetlenségre törekvő magyar külpolitikai gondolkodásban nem az ellenségkép létrehozása, hanem a kiegyensúlyozott kapcsolattartás megszilárdítása volt. Vagyis akkor lehet leginkább a saját érdeket érvényesíteni, ha a partnerek is megtalálják a számításukat. A „körkörösség” lényege védelem a túlzott erőtér ellen, legyen szó külpolitikai stratégiáról, nagyhatalmi közeledésről vagy szomszédsági politikáról. Ahhoz viszont, hogy a kis nemzetek kreativitást feltételező törekvései sikeresek legyenek, speciális játéktér szükséges. Olyan, ami nem nyilvánvaló, nem a felszínen mozog, de mégis hatékony és segíti a célok elérését. Ilyen esetben nő meg a politika igénye az operativitásra, például a titkosszolgálatok speciális lehetőségeire.

Azok a szervezetek – például a titkosszolgálat –, amelyek a hatalom rendelkezésére állnak, a végrehajtás képességét testesítik meg. Megváltozott politikai játszma esetén viszont bűnbakká válhatnak, miközben a korábbi parancsokat kiadó politika és politikusok mossák kezeiket. Ez történt az iraki háború utólagos elemzése során, miután kiderült, hogy mégsem volt tömegpusztító fegyver Irakban, amelynek feltételezése váltotta ki a NATO katonai támadását.

George Tenet, a CIA akkori igazgatója lett a bűnbak, mondván, az amerikai hírszerzés nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a kormányzatot. Remélhetőleg senki nem hiszi el ezt a képtelenséget. Talán az ilyen konkrét példák miatt van az, hogy kétségek merülnek fel bennem, amikor egy titkosszolgálati vezetőt nagy hirtelen megfosztanak hivatalától vagy – mint esetünkben történt – vád alá helyeznek.

A szerző titkosszolgálati szakértő