Van egy Talleyrand hercegnek tulajdonított mondás: sok mindent kell tennünk, hogy semmi se változzon. Jóval régebbi, római eredetű kijelentés: nincs új a nap alatt. Mindkettőt jócskán igazolja David Engels nemrég magyarul is megjelent könyve, A birodalommá válás útján – Az Európai Unió válsága és a római köztársaság hanyatlása.
David Engels ókortörténész, egyetemi professzor 2013-ban tette közzé munkáját, vagyis két évvel a migrációs válság kirobbanása előtt. Megírása se ment máról holnapra, úgyhogy a neves historikust politikai jósnak is tekinthetjük. Éppúgy, mint a két világháború között Julien Bendát, Ortega y Gassetet, Oswald Spenglert, később Samuel P. Huntingtont. Persze vágyvezérelt, érdekelvű, sőt ferde próféciák is bőven vannak. Köztük tán a leghírhedtebb Francis Fukuyama pamfletje, A történelem vége és az utolsó ember, amelyet az Egyesült Államok külügyminisztériumának ifjú munkatársaként körmölt.
Írásában nem kevesebbet állít, mint hogy a liberális demokrácia az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja, a kormányzás utolsó formája, azaz az egyetemes történelem vége. 1989-ben közzétett tanulmánya után a parttalan liberalizmus sok helyütt valóban teret nyert, végül eljutott Európa görög-római és zsidó-keresztény gyökérzetének csonkolásáig, a tömeges migráció támogatásától az embercsempészet ösztönzéséig, a szólásszabadság politikai korrektségre hivatkozó korlátozásáig, majd a hamisításig és az ostoba leegyszerűsítésekig, úgymint: „populizmus”, „hibrid rendszer”, „autoriter rezsim” és így tovább.
A nép, azaz a választópolgár manipulálása, a szembeszökő valóság tagadása, összességében a társadalmi hanyatlás elkendőzése nem új keletű. Ezek ókori megfelelőit láttatja David Engels könyve, és az EU lopakodó birodalmi tendenciáját, amelyekkel a jelenkor törekvéseit ugyancsak a haladásra és a közjóra hivatkozva Róma jócskán megelőzte. A rosszul kezelt válság újabbakat szül.
Róma felemelkedése és szükségszerű hanyatlása kétségtelen tény. Ám a tanulságokat a ciklusról ciklusra vergődő politikusok – beleértve az Európai Néppárt egy névleg kereszténydemokrata csoportját és a szocialista–liberális–zöld formációkat – nem óhajtják tudomásul venni. Európai Egyesült Államokat vizionálnak anélkül, hogy az érdekelt nemzeteket legalább megkérdeznék. Még az összes tagállamra kiterjedő határnélküliségnek, a közös valuta-, bank- és adórendszernek, külpolitikának, ipar- és szociálpolitikának, hadseregfejlesztésnek is híján vagyunk.