Az Európai Néppártban zajló események világossá tették, hogy a május 26-i európai parlamenti (EP-) voksolás lesz talán az utolsó lehetőség arra, hogy fordulatot érjünk el Európában.
Ha ekkor nem sikerül áttörést elérni, akkor a bevándorláspárti brüsszeli terveknek megfelelően a birodalomépítők rövid időn belül létrehozhatják az Európai Egyesült Államokat. Egy ilyen forgatókönyv esetén belátható időn belül felszámolnák a nemzetállamokat, és lényegében minden érdemi kérdésről a birodalmi központban hoznának döntést.
A nemzetállamok fennmaradását akarók és a föderalisták tábora mindig is jelen volt az európai politikában, ugyanakkor a 2015-ös migrációs válság és az azt követő brüsszeli döntések mindenki számára érthetővé tették a tétet.
Ki dönthet arról, hogy kivel éljünk együtt? Ki döntsön a nemzet sorsáról? Ezeknek a kérdéseknek a súlyát a hétköznapi ember is érzi, így a bevándorlási válságnak köszönhetően sikerült a kampány középpontjába helyezni egy olyan ügyet, amellyel eddig csupán a politikatudósok és filozófusok foglalkoztak.
Mindez biztató a jövőre nézve, hiszen a birodalomépítők abban reménykedtek, hogy csöndben, mindenféle mézes-mázas szöveg mögé bújva, lépésről lépésre megvalósíthatják a veszélyes tervüket.
Magyarországon a meghatározó politikai erők közül kizárólag a Fidesz–KDNP áll a nemzeti oldalon, míg az ellenzéki pártok a Demokratikus Koalíciótól kezdve az MSZP-n át egészen a Jobbikig mind hajlandók kiszolgálni a brüsszeli bürokraták akaratát.
Mi sem bizonyítja jobban ez utóbbit Gyöngyösi Márton tavalyi, ESJ Newsnak adott nyilatkozata, amiben keményen bírálta a magyar kormány menekültpolitikáját, és azt üzente, Brüsszel számíthat a Jobbikra a bevándorláspárti intézkedésekben.
Ettől a ponttól kezdve mindenki számára egyértelművé vált, hogy a korábbi időszakkal ellentétben már a Jobbikra sem lehet számítani nemzeti sorskérdésekben.
Ebből fakadóan az EP-kampány során a milliós szavazótáborral rendelkező nemzeti oldal egy erősen megosztott szivárványkoalícióval csap majd össze.