„Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
Régi-új gazdaságpolitika kell!
Mindenképpen meg kell tartani a magyar járműipart Magyarországon.
„Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak”
(Balassi Bálint: Egy katonaének)
A fenti sorok jutottak eszembe, amikor a kémügy nyilvánosságra hozott anyagait és a kommentárokat olvastam. Ne legyen kétsége senkinek, hogy ez a furcsa eset a világ számos országában kiemelt figyelmet kapott.
Miről is szól ez a történet? Dióhéjban: 2007-ben a Nemzetbiztonsági Hivatalban – bolgár fedést használva – orosz titkosszolgálati szakemberek 16 magyar elhárítótisztet vetettek hazugságvizsgálat alá. 2011-ben emeltek vádat a szolgálatokat irányító miniszter, az akkori főigazgató és műveleti helyettese, valamint egy civil ellen, kémkedés gyanújával.
Többszöri, egymásnak szögesen ellentmondó bírói ítéletek után a Kúria 2018-ban elutasította a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványát, és helybenhagyta minden vádlott felmentését bűncselekmény hiányában. Ezután döntött úgy az ügyészség, hogy minősítői felülvizsgálat után közzéteszi az ügy anyagainak legfontosabb részleteit.
Ez újra ráirányította a figyelmet erre a történetre, és érthető módon felborzolta a kedélyeket. Ha maradunk a puszta tényeknél, és nem foglalkozunk az ügy politikai mellékzöngéivel, akkor talán néhány olyan következtetésre is juthatunk, amelyek önmagukon is túlmutatnak.
Az első probléma az idő. A történet kezdetétől közel tizenegy év telt el a jogerős ítéletig. Ez borzasztóan hosszú idő, főleg, ha az ügy súlyát nézzük. Szerencsére nem mindennap kerül nyílt eljárásban vád alá egy NATO- és uniós tagország elhárításának két vezetője és irányító minisztere kémkedés gyanújával.
Ha csak a büntetőeljárás időtartamát nézzük, az is hét év. Egy olyan ügyben, ahol szövetségeseink számára az együttműködés alapjait is megkérdőjelezheti a gyanú – különösen az orosz szál miatt –, elemi érdek lett volna a lehető leggyorsabb ítélet. Az időn túlmenően arra is rávilágított ez az eset, hogy a magyar jogrendszerben a kémkedés mint bűncselekményi kategória a büntetési tételét tekintve nincs jobban fenyegetve, mint egy közepes súlyú adócsalás.
Ez sem jó üzenet. Egy ország titkainak kiszolgáltatása, elárulása ennél sokkal nagyobb károkat tud okozni. A törvényalkotóknak érdemes lenne ezt is megvizsgálniuk, hiszen a büntetés visszatartó erejét is figyelembe kell venni.
Nézzünk egy példát az Egyesült Államokból: Jonathan Pollardot 1985-ben tartóztatták le azzal a váddal, hogy Izraelnek kémkedett. 1987-ben már jogerősen el is ítélték 30 év börtönre. Izrael többszöri kérése ellenére is csak a teljes büntetés letöltése után engedték szabadon, de biztonsági okokból további öt évig még nem hagyhatja el az államok területét. Gyors ítélet, szigorú büntetés, üzenet mindenkinek.
A másik probléma az orosz titkosszolgálat bevonása a magyar elhárítás belső vizsgálatába. 2007-ben, a rendszerváltozás után 17 évvel és a NATO-csatlakozás után nyolc évvel hogyan és miért jut eszébe bárkinek az orosz titkosszolgálattól segítséget kérni?
Ne gondoljuk azt, hogy a magyar társszolgálatok vagy a külföldi szövetséges partnerszolgálatok ne rendelkeznének olyan csúcstechnikát képviselő eszközökkel, komoly szakismerettel, aminek birtokában segíteni tudtak volna az alaptörténetben szereplő poligráfos vizsgálatok elvégzésé-ben.
De ha valóban csak az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) lenne képes erre, akkor miért kellett a NATO-tag Bulgária fedésében belépni Magyarországra, és ellenőrzés nélkül bejuttatni eszközeiket a magyar elhárítás központi objektumába? Vajon a bolgár kormány mit szólt ehhez?
A nyilvánosságra került adatok szerint nem sikerült az orosz delegáció programját hitelt érdemlően dokumentálni, noha az FSZB főigazgató-helyettese vezette küldöttség ajánlotta fel a segítségét. A magyar államigazgatásban a vezetői szintű nemzetközi tárgyalásokat írásos formában rögzített protokoll szerint szervezik meg. Nyilvánvaló, hogy az évek múlása ezek tisztázását sem segítette.
Emellett felmerül még egy alapvető kérdés: miért érte meg az orosz szolgálatnak ez a veszélyektől, kockázatoktól sem mentes akció? Azért, hogy a magyar elhárítás 16 munkatársáról olyan információkat szerezzen, amivel később esetleg zsarolhatja vagy beszervezheti őket? Vagy azért, hogy sikeres vizsgálat esetén eladhassa a gyakorlatban is bizonyított berendezést?
Egy-két gép eladása jó, de semmiképpen sem jelentős üzlet. Miért kellett a műszaki berendezéseket úgy behozni Ferihegyen, hogy a hivatalos ellenőrzést elkerüljék, és miért kellett ugyanígy bevinni az NBH központjába?
Ilyen esetekben érdemes emlékezni a trójai faló történetére. Minden titkosszolgálat igyekszik az összes adódó lehetőséget kihasználva információkat szerezni, titkos kapcsolati hálózatot építeni. Vagy lassú, szisztematikus munkával, vagy a szerencsés véletleneket kihasználva gyorsan, akár nagyobb kockázatot is vállalva a siker reményében. A mód és a lehetőség mindenesetre adott volt. Amire, logikai alapon, a végrehajtás kivitelezése sem cáfol rá.
A sok furcsaság mellett a történetnek voltak hősei is. A bírósági indoklás szerint azért sem szerezhettek meg értékes információkat az oroszok, mert a szolgálat szakpszichológusa és tolmácsai ügyeltek arra, hogy védjék az érzékeny, személyes adatokat.
Ezáltal kollégáikat is. Ebben a furcsa-szomorú történetben ők a magyar titkosszolgálat igazi hősei. Abban a pillanatban a személyes bátorságuk példaértékű volt, csakúgy, mint a szakmai tisztességük. Remélem, hogy egyszer a hálás utókor még megköszöni a helytállásukat.
Azért kezdtem Balassi Bálinttól vett idézettel ezt az írást, mert a végvári vitézekhez hasonlóan a mai titkosszolgálati szakembereknek is a legfontosabb, legféltettebb tőkéje a „szép tisztesség”, becsület, „jó hír”. Amit egy pillanat alatt le lehet rombolni.
Legyen bár bűncselekmény hiányában kimondott felmentő bírói ítélet, a kétely ott lebeg. Ezért kell ennek az ügynek a tanulságait mindenkinek levonnia, és a megingott bizalmat újraépíteni.
A szerző titkosszolgálati szakértő
Mindenképpen meg kell tartani a magyar járműipart Magyarországon.
A elrettentő nyugati példák láttán kezdjük jobban értékelni azt, amink van!
A nagyhatalmak 56-os cserbenhagyása máig szóló gyalázat és történelmi sérelem.
A kommunista rezsim aljas volt, beszivárgott az életünkbe, mindenkit máshogyan tett tönkre.
Lesben állva várta gyilkosa az RTL Klub korábbi vezetőjét - videó
Egyeztetés indult a tanárok jövő évi béremeléséről
Az 5+1 legjobb carbonara recept
Megkezdődtek a tárgyalások: új ország csatlakozhat az EU-hoz, de nem Brüsszel, hanem Magyarország szövetségeseként
Csupán három kérdés, mégis csak az emberek 5 százaléka tudja rá a választ
Az interneten toboroz képviselőjelölteket a Tisza Párt + videó
Szalai Attila váratlan esélyt kaphat, Dárdai lehet előtte a példa
A Fradi elleni bravúr után eldőlt Dombi Tibor sorsa
Magyar Péter bukása már a küszöbön van, nem kell sokat várni
Kínos részletek derültek ki a Tisza Párt EP-képviselőjének múltjáról + fotók
Dombi Tibort a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya válthatja
Félárbócra eresztették a nemzeti lobogót a Parlament előtt
Mindenképpen meg kell tartani a magyar járműipart Magyarországon.
A elrettentő nyugati példák láttán kezdjük jobban értékelni azt, amink van!
A nagyhatalmak 56-os cserbenhagyása máig szóló gyalázat és történelmi sérelem.
A kommunista rezsim aljas volt, beszivárgott az életünkbe, mindenkit máshogyan tett tönkre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.