Azután születtem, hogy 1991. június 19-én Csap irányába az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét. Viktor Silov altábornagy fekete Volga gépkocsiján Záhonyt elhagyva áthajtott a Tisza hídján. A rendszerváltoztatást sok szerencsés magyarral ellentétben én nem éltem át, csupán szüleim, nagyszüleim és tanáraim elbeszéléseiből van valamilyen képem arról, hogy milyen érzés lehetett fél évszázados kommunista elnyomást követően ismét egy szabad országban élni. Mindegyikőjük egyetértett abban, hogy aki megélte, az soha sem felejti el azt a felszabadult boldogságot és örömöt, amit a kommunizmus bukásakor érzett.
Aki a rendszerváltoztatás pillanatában született, az ma már harmincéves, aki akkor nyugdíjas volt, ma már nagy valószínűséggel nem él. Egyre távolabbinak tűnik a „csodák éve”, évről évre kevesebben vannak azok, akiknek saját emlékeik vannak ezekről az eseményekről. Miután 1994. március 31-én Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, 1997. július 8-án a NATO tagjai közé hívta Magyarországot, 2004. május 1-jén Magyarország – kilenc társult országgal együtt – csatlakozott az unióhoz, majd 2007. december 21-én – tizenkét társult országgal együtt – csatlakozott a schengeni övezethez, az én generációm tagjainak már hétköznapivá, természetessé vált a harminc éve kivívott szabadság érzése. Bele sem gondolnak abba, hogy mindezért elődeik komoly küzdelmeket folytattak.
Ebből fakadóan rendkívül fontos, hogy a mai tizen- és huszonéves korosztály a lehető legtöbb információhoz jusson a rendszerváltoztatásról és a kommunista diktatúra kegyetlenségeiről. Ez az oktatási rendszer mellett közös felelősségünk is, hiszen csak így őrizhetjük meg identitásunkat, erősíthetjük nemzeti büszkeségünket. Világossá kell tenni, hogy a kommunista rendszerek nem maguktól omlottak össze, hanem a szabadságra vágyó polgárok milliói döntötték meg őket, az ő bátorságuk és az ő elszántságuk kényszerítette meghátrálásra az akkorra már végleg elbizonytalanodott kommunista vezetőket. Ennek segítségével lehet elérni azt, hogy a felmenő nemzedék is hasonlóan elszánt legyen, krízishelyzetekben összetartson és a nemzeti érdekek mentén közösen harcoljon az igazáért.