Balos öngólparádé

Nehezen fogja föl a baloldal, hogy végzetesen ártott önmagának, amikor nem szavazta meg Ursula von der Leyen európai bizottsági (EB) elnökségét Strasbourgban.

A német politikus láthatóan nem Jean-Claude Juncker erőszakos politizálását folytatja majd Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger

Nehezen fogja föl a baloldal, hogy végzetesen ártott önmagának, amikor nem szavazta meg Ursula von der Leyen európai bizottsági (EB) elnökségét Strasbourgban. Ezzel a tehetetlen gyűlölet által indukált lépéssel ugyanis egyértelműen ellenzékbe lavírozta magát, minden valószínűség szerint öt teljes esztendőre. Senki sem kényszerítette őket, saját magukat zárták ki a jó politikai pozícióból, így a jövőben nem mutogathatnak emiatt a jobboldalra, a néppártra, úgymond a populistákra, a nacionalistákra – csak magukra.

Mostantól viszont nem tetszeleghetnek abban a színben sem, hogy ők a fősodor, hanem tudomásul kell venniük az új hatalmi leosztást. Hogy miért ilyen meghatározó egy-egy európai parlamenti szavazás az EB elnökéről? Egyértelmű: nem tudják majd hitelesen számon kérni a brüsszeli bizottság fejét, mondván: nem ezért szavaztunk rád. Mivelhogy nem támogatták voksaikkal, csupán szórványosan, elenyészően kis részben, a szocialista, baloldali, kommunista és zöldbalos frakciók direktíváinak ellentmondva, mintegy privát partizánakcióként.

Márpedig minden parlamentben azok a kormánypártok, amelyek megszavazzák a kormányzati előterjesztéseket, például a tisztségviselők személyét. Ne csodálkozzanak azon tehát az európai uniós vörös-, zöld- és szélsőbaloldalon, ha az új EB-elnöknek azokhoz lesz bizalma inkább, akik hozzásegítették őt posztja elnyeréséhez. A puccsista frakciókkal kapcsolatban ezután ennélfogva érdemes tényszerűen az európai parlamenti ellenzék kitételt alkalmazni.

Na de mi az ábra a Demokratikus Koalícióval és a Momentummal, hisz ezeknek a ballib pártoknak a képviselői – legalábbis állításuk szerint – megszavazták a német kereszténydemokrata, CDU-s politikusnőt az Európai Bizottság élére? Egy pillanatig ne higgyük, hogy merő szimpátiából, szívjóságból adhatták voksaikat Ursula von der Leyenre.

Pusztán arról van szó, hogy Gyurcsányék megint dörzsöltebbek voltak a többieknél a baloldalon, reálisan felmérték az új erőviszonyokat, és ekként cselekedtek. Fel akartak ülni az elöl haladó, nyerésre álló szekérre. Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére! Ők – az MSZP-vel, a Jobbikkal ellentétben – bármikor hivatkozhatnak arra, hogy támogatták a frissen megválasztott EB-elnököt. A momentumos két képviselőnő argumentációja hasonló lehet, azzal a különbséggel, hogy valójában ebben is csupán szolgaian követték a Macron-pártot, illetve a liberális frakciót.

Hogy miért nem a racionális megfontolás vezérelte őket? Választ kaphatunk rá, ha a tengerentúlra vetjük tekintetünket. Ott is derekasan ráfaragtak a radikalizálódó baloldaliak, azaz a demokrata pártiak azzal a szavazással, amit egy az átlagnál is korlátoltabb kongresszusi képviselőjük harcolt ki Donald Trump vágybeli leváltására. Annak sem volt sem jogszabályi alapja, sem értelme, és teljes felsüléssel zárult.

Visszájára is fordult az akció, mert a voksolás 332:95 arányban megerősítette a Republikánus Párt elnökét. Végeredményben tehát csak a Demokrata Párt belső megosztottságát tárta fel a balsikerű próbálkozás. Kétségtelenül elért azonban egy pozitív dolgot: a republikánusok nagyobb egységét eredményezte, s az elnök újraválasztási kampányát is jótékonyan befolyásolta. És még mondja valaki, hogy az amerikai baloldal csak ártani, rombolni tud, és nincs egy konstruktív megmozdulása sem! Maga az első ember sem találhatott volna ki ütősebb ingyenreklámot maga számára.

Némiképp ehhez hasonló folyamatokat indított el a kudarcorientált európai baloldal is, amely valami oknál fogva mindenben az amerikai balliberálisokat majmolja, akiknek a magabiztosságuknál csak a rövidlátásuk nagyobb. A bevándorlás mellett elkötelezett, illegális migrációra hipnotizált uniós balos blokk szintén óvatlanul elárulta az Ursula von der Leyen elleni, ám önmaga ellen forduló öngólparádéval, hogy valójában mekkora a súlya az EP-ben.

A szocialistákból, kommunistákból és a szélbalos zöldekből álló lúzerkompánia tulajdonképpen kiprovokálta az EP-ben a konzervatív jobboldal egységesülését. Szép csendben kibontakozik azoknak a jobboldaliaknak az együttműködése, akik az európai kultúrát nem felszámolni akarják, hanem megmenteni és megerősíteni. Ebből az összefogásból a baloldal kimaradhat, míg a lepopulistázott, lenacionalistázott radikális, következetes jobboldaliak, például Kaczynskiék, akik szintén megszavazták a jelenlegi EB-elnököt, bekerülhetnek.

Ez az egység, közös szándék a baloldal ármánykodása nélkül nem jöhetett volna létre.