A német közszolgálati televízió, a ZDF szeptember negyedikén amolyan megemlékezésféleként mutatta be A döntés órái – Angela Merkel és a menekültek című dokumentumfilmjét, abból az alkalomból, hogy Németország négy évvel ezelőtt nyitotta meg határait a Magyarország és Ausztria felől érkező migránstömegek előtt. A film hangvétele miatt a berlini magyar nagykövet nyílt levélben tiltakozott a ZDF intendánsánál, de okosabbak ettől igazán nem lettünk.
Sok egyéb mellett például nem tudtuk meg, hogy miért kell egy esemény negyedik évfordulójáról egyáltalán megemlékezni. Négyévenként legfeljebb labdarúgó-világbajnokságot vagy olimpiát rendeznek. Bevett szokás szerint a házassági évfordulót kivéve az ilyen szempontból első, kereknek nevezhető évforduló az ötödik, amikor például az érettségi találkozókat tartják. Ezen a gyanús nyomon elindulva reményeink szerint talán eljutunk azokhoz a mélyebb összefüggésekhez, amelyeket értelemszerűen sem egy nyílt levél, sem egy rövid nyilatkozat nem tárhat fel.
Szerencsénkre és stílszerűen az oknyomozást a német kultúrkörben lehet elkezdeni. A közismert anekdota szerint Hegelt egyszer megkérdezte egy tanítványa: Mi van akkor, ha a tények nem felelnek meg elméleteinknek? Annál rosszabb a tényeknek – válaszolta neki a filozófus. Nos, A döntés órái rendezője, a dortmundi Christian Twente valószínűleg ugyanezt a kérdést tette fel – saját magának: Mit tegyek, ha a négy évvel ezelőtti események tényei nem állták ki az idő próbáját és nem felelnek meg az elméleteinknek? Aztán Hegel nyomán megtalálta rá a kellő választ: annál rosszabb a tényeknek. Én majd az elméleteinkhez igazítom őket. Így is tett. Ettől kezdve és ennek tudatában pedig már nyert ügyünk van. Twente manipulatív alkotómódszere és Angela Merkel kozmetikázása szinte önmagától lepleződik le. Csak meg kell különböztetnünk a film tényanyagát és a valósághoz igazítás eszközeit.
Az előbbi, vagyis a valóságon alapuló tényanyag egyébként nagyon szegényes és már önmagában sem objektív. Egyrészt korabeli felvételeken bemutatja Angela Merkel munkanapját azon a négy évvel ezelőtti pénteken: egy látogatást először Essenben, majd ezt követően Kölnben, ahol az ottani CDU megalakulásának hetvenedik évfordulójára rendezett ünnepségen vett részt. Másrészt úgyszintén korabeli felvételeken felidézi a budapesti Keleti pályaudvaron és környékén történt zavaros eseményeket – szenvedő, szánalmat keltő migránsarcokkal és fenyegetően grasszáló rendőrökkel, valamint később egy rövid bevágásban felidézi Lázár János bejelentését a menekülteket az osztrák határra szállító buszok indításáról. Ezek tehát a dokumentumok, amelyekhez a rendező eleve elfogultan közelít. De a java még hátravan. Mert a film többi része már fikció, amibe Twente apait-anyait belead, hogy a tényeket megfellebbezhetetlenül az elméletéhez igazítsa.
