Igen, arany, ami fénylik!

A gazdasági mutatószámok objektívek. A vélemény azonban sokszor szubjektív – nem mind arany, ami fénylik, érvel sok elemző, azaz minden jóban keresik a rosszat, akkor is, ha kivételesen nincs benne.

Budapest, 2011. július 21. Svájci frank és euró bankjegyeket számol egy pénzváltó alkalmazottja. Az euró svájci frank árfolyama 1,1631-ra esett 1,1699-ről Jean-Claude Juncker, az eurócsoport elnökének nyilatkozatára, amely szerint nem zárható ki a részleges államcsőd Görögországban. A svájci frank (CHF) árfolyama több korábbi árfolyamrekordot átlépett az elmúlt időszakban a forinttal szemben, hétfőn újabb történelmi csúcsot döntve 238,46 forinton is járt. MTI Fotó: Máthé Zoltán Fotó: MTI

Az export a második negyedévben 2,7, míg az import 4,3 százalékkal emelkedett. Ez már nem tekinthető kedvezőnek, hiszen ha az import jobban nő, mint az export, az a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlásához vezet. Ezzel a folyó fizetési mérleg egyenlege (tehát a külkereskedelemből és a jövedelmek áramlásából származó egyenleg) az idén az elmúlt évek többletei után nulla körüli lehet. Nincs még probléma, szemben például Romániával, ahol a hiány az Európai Bizottság becslései szerint meghaladhatja a GDP öt százalékát, de nem árt majd erre is figyelni. A jelenség magyarázata azonban egyszerű: a német gazdaság, mint hazánk legfontosabb külkereskedelmi partnere, elsősorban az ipar gyengélkedése miatt stagnál. Tehát az öt százalék körüli növekedést egy kedvezőtlen környezetben sikerült elérni, azonban ez óvatosságra is okot ad: nem látható előre, hogy a német gyengélkedés meddig tart és milyen hatásai lesznek Magyarországra. Bár a beruházások magas szintje bizakodásra adhat okot, de nem szabad elbíznunk sem magunkat. Érdemes azt is hozzátenni, hogy a német gazdaság beindítására a kedvező költségvetési egyenleg, illetve a folyó fizetési mérleg többlete lehetőséget biztosítana, de ennek nyomát eddig nem láttuk.

A válság előtti költekezések nyomán a költségvetés helyzete máig az érdeklődés középpontjában áll. A helyzet itt is kedvező. A GDP-arányos államadósság a második negyedév végén az egy évvel korábbi 74 százalékról 68,7 százalékra csökkent. A költségvetési hiány is bizonyára három százalék alatt marad. Tekintettel arra, hogy ezt az előző néhány évben már megszoktuk és hogy az uniós tagországok felében már többletes a költségvetés, itt az lesz fénylő arany, ha a terveknek megfelelően a hiányt jövőre sikerül egy százalékra – vagy még lejjebb – csökkenteni, és előbb-utóbb elérjük a nullás költségvetést. Természetesen csak akkor, ha nem következik be addig válság, hiszen az már másfajta költségvetési politikát tehet szükségessé.

A végére hagytam a legellentmondásosabb tényezőket: árfolyam és infláció. Az infláció az elmúlt időszakban kétségkívül emelkedett – láttunk az elmúlt hónapokban négy százalékot alulról súroló értékeket, míg az év első nyolc hónapjában az átlag 3,4 százalék volt. Ez a jegybanki célnál némileg magasabb, de a célsávon belüli pénzromlást jelent. Önmagában a 3,4 százalékos érték nem vészesen magas, csupán 2013 óta hozzászoktunk a nulla körüli inflációhoz, a válság előtt láttunk ennél sokkal magasabb szinteket is. Az is természetes, hogy egy gyorsabban növekvő gazdaságban az infláció is magasabb, így nem meglepő, ha a magyar pénzromlás a román után a második leggyorsabb – egy stagnáló gazdaságban a kereskedők örülnek, ha nem kell csökkenteniük az áraikat. Természetesen egy célsávból esetlegesen kilépő infláció nem lenne jó, a jegybank feladata, hogy ezt megakadályozza. Ami nem fénylik, az az árfolyam: ez akkor sem jó, ha túl erős (rossz az exportőröknek), akkor sem, ha túl gyenge (rossz a háztartásoknak és az importáló vállalatoknak, pl. a kkv-knak). Míg korábban túl erős forint volt jellemző, addig később beállt egy 300 és 310 körüli, talán egyensúlyi­nak tekinthető szint. Tavaly és idén azonban e fölé gyengült a forint. Ez túl gyengének tűnik. Hogy kinek kellene ez ellen tenni? Jó kérdés. A jegybanknak vannak rá eszközei, de nem feltétlenül feladata, hiszen az inflációs célja egyelőre nincs nagy veszélyben.

Összességében tehát a magyar gazdaság folyamatai egy-két változótól eltekintve kedvezőek, elmondhatjuk, hogy arany, ami fénylik.

Természetesen a magyar gazdaságnak még ezzel együtt is sokat kell fejlődnie, akár a hozzáadott értékben, akár a bérekben.

A szerző a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági üzletágának vezetője