A Momentum Mozgalom az identitás nélküli emberek pártja

A Momentum nem egy generáció, hanem egy kulturális defektus kifejeződése, a generációs jelleg csak szociológiai következmény (életkor) és kommunikációs eszköz.

Fotó: Teknős Miklós

A Momentum nem egy generáció, hanem egy kulturális defektus kifejeződése, a generációs jelleg csak szociológiai következmény (életkor) és kommunikációs eszköz. A magyar közvélemény, a magyar szavazók most először találkoznak egy olyan politikusréteggel, amelynek nincs semmiféle magyarságtudata. Igazából még azt sem tudhatjuk, hogy a momentumosok tudják-e, hogy a magyar identitás és sok másik is hiányzik belőlük.

Lehet, sőt valószínű, hogy ezt ők nem élik meg hiány­ként, hiszen már a szüleik sem tekintettek a hazájukként Magyarországra, a gyermekeiket pedig nyilvánvalóan arra nevelték, hogy ez az ország egy nem jó hely. Egész életükben arra tanították őket, hogy ők felsőbbrendűek azoknál a magyaroknál, akik hatalomra segítették és hatalmon tartják Orbán Viktort.

A momentumosok soha nem kérdezték meg maguktól, hogy honnan van az a kapcsolatrendszer és pénz, amely villámgyorsan az európai politika élvonalába repítette őket, mindenféle előzetes politikai és emberi teljesítmény nélkül. És ez a „siker”, amelyet a liberális propagandasajtó és a nyugati liberális elit körbeforgó és önjutalmazó rendszere folyamatosan igazol a saját maguk által osztogatott díjak, címek és erkölcsi magasztalások tömegével, a jól kondicionált ellenzéki szavazóknak is vonzóvá teszi őket.

A Momentum vezetőinek európai identitása egy nagyvárosi, munka nélküli aktivistaéletből táplálkozik. Magyarországon csak Budapesten, zömmel a belvárosi kerületekben lehet megtalálni ennek a politikustípusnak a hazai megfelelőjét. Az SZDSZ végtelen korruptsága azonban megakadályozta, hogy a következő generáció olyan politikusréteggé fejlődjön, mint Németországban a Zöldek és az Antifa, vagy mint Amerikában a Demokrata Pártot éppen felzabáló agresszív szélsőliberális csoportok. Ezért döntöttek valahol valakik, hogy ezeket az embereket importálni kell hozzánk.

Attól tartok, mi, jobboldaliak nem félünk eléggé ettől az aktivizmustól. Ez a fajta aktivizmus utoljára az ötvenes években volt divat, a kommunisták akkor tudtak ezerszámra főmunkaidőben alkalmazni olyan embereket a politikai rendőrségen kívül is, akik teljesen az emberek agymosásának szentelhették az idejüket.

Ezek az emberek az egész életüket ennek szentelik és ezt meg is tehetik, hiszen felső-középosztálybeli életszínvonalat is adnak mellé. A recepteket, eljárásmódokat készen kapják, azok is helyi szintre optimalizált másolatok, ahogy ők is valami megtervezett aktivista ideáltípusának a klónjai csupán. A Momentum nem gondolkozik, nem politizál, a Momentum végrehajt.

Tulajdonképpen ezt nem is titkolják, hiszen tekintet nélkül a belpolitikai következményekre, bútoroznak össze bármelyik magyargyűlölő románnal, szlovákkal vagy szélsőnacionalista ukránnal a magyar kormány ellen, bármilyen nemzetközi szituációban.

Európai parlamenti szerepvállalásuk is értelmezhetetlen nemzeti és nem mellesleg demokratikus keretek között. Minden jobboldali kormány liberális ellenzéke gyűlöli a konzervatívokat, de egyetlenegy sem vállalja fel nyíltan, hogy az EU és a NATO segítségével akar nem is feltétlenül nemzeti parlamenti választásokon, hanem akár külföldi erők hathatós segítségével hatalomra kerülni.

A Momentum mind az európa parlamenti, mind az önkormányzati választásokon hatalmas technikai támogatást kapott külföldről, hogy a közösségi médiában elérje a potenciális szavazóit. Erre egyetlen másik ellenzéki párt sem volt képes, mert nem kaptak ilyesfajta segítséget, hiszen nem velük akarják hosszabb távon leváltatni a jelenlegi kormányt.

A Momentum arcai politikai robotok, van egy rendkívül egyszerű programjuk, de nincsenek olyan érzelmeik, amelyek a nemzeti múlthoz, az elszakított nemzetrészekhez, az erdélyi tájhoz vagy a magyar kultúrához fűzné őket. A jobboldali értelmiség, sajtó és közvélemény jelenlegi legfontosabb feladata megértetni mindenkivel, hogy milyen új ellenfeleink vannak. Ezek az új politikusok tulajdonképpen ismeretlen emberek a mi világunkban, az érzéseink, sőt a létezésünk sem érdekli őket. A Momentum jövőre vonatkozó terveiben, ahogy egyébként annak idején Gyurcsányéban sem, nem szerepelnek még azok sem, akik rájuk szavaznak. Csak elvek, emberek nélkül.

Miután ez a politikai embertípus lényegesen különbözik a náciktól és a kommunistáktól, nem is tanultuk meg még kezelni a problémát. A kommunista nemzetköziség is számolt a helyi jellegzetességekkel, a nácik pedig egyenesen az etnikai identitás túlhajtásával, vérségi alapon fogalmazták meg magukat. Sztálin után még a kommunisták is belátták, különösen Közép-Európában, hogy az eszme nem működik.

De több nemzedék szenvedése kellett, hogy ez nyilvánvaló legyen legalább azoknak, akik ugyan hittek benne, de elszenvedni is kénytelenek voltak a hétköznapi szocializmust. Akik viszont jól éltek alatta, azok máig nem gondolnak rá rossz szívvel, különösen a pártburzsoázia névtelen prominensei, akik a hatvanas évektől nyugati színvonalon és módon tudtak élni az általuk is működtetett diktatúrában.

Ezeknek a minden erkölcstől és identitástól mentes embereknek a szellemi leszármazottai tértek most vissza, és ugyanúgy csak erőforrásnak tekintik Magyarországot, mint a felmenőik.

A baj az, hogy újra és újra meg fognak lepni bennünket, mert sem a bennük lakozó ürességet nem fogjuk soha megérteni, sem a céljaikat nem tudjuk elképzelni. Ahogy a kommunistákét és a nácikét sem tudta egyetlen normális ember sem.

A szerző szociológus