időjárás 7°C Barbara , Borbála 2022. december 4.
logo

A perui nagykövet esete és a szolgálatok felelőssége

Földi László
2020.02.21. 08:00
A perui nagykövet esete és a szolgálatok felelőssége

Először az Index.hu-n, Dezső András neve alatt jelent meg a hír, miszerint a Peruba akkreditált korábbi magyar nagykövet nyomozás alatt áll egy nemzetközi gyermekpornográfügy gyanúsítottjaként.

A konkrét eset – mint bűncselekmény – részleteinek ismertetése nélkül is nagyon sok és komoly tanulsággal szolgálhat.

Mindenekelőtt jól példázza, hogyan lehet visszaélni alapinformációkkal, és lehet teljes káoszt és zűrzavart elérni az olvasók fejében, ha éppen célzatosan próbálja valaki manipulálni a nagyérdeműt.

Maga az alapcikk és jó néhány orgánum írásai – jól érzékelhető módon – előre megkoreografált össztüzet zúdítottak olvasóikra, egyértelműen célozva arra, hogy a magyar kormány apparátusa – legyen az a külügyminisztérium, a rendőrség vagy a titkos­szolgálatok – messze alulmúlják a kompetenciájukat, és ebből következően, nyíltan ki nem mondva, éppen itt lenne az ideje egy kormányváltásnak. Nehezen értelmezhető másként az az erőltetett összevisszaság és szakmai elnagyoltság, amely visszaköszön a leírtakból. Ahhoz, hogy ebben valamiféle rendet vágjunk, szükséges tisztázni az alapfogalmakat és az érvényben lévő hatásköröket a különböző, például a rendőrség és a titkosszolgálatok feladatköreinek témájában.

A hírszerzések és elhárítások (gyűjtőnéven a titkosszolgálatok) felderítenek olyan témákat és potenciális eseményeket, amelyek kialakulására van esély, de még nem történtek meg. Tanulmányozzák, hogy ha bekövetkeznének, akkor annak milyen hatása lenne a magyar biztonsági helyzetre. Ezzel szemben a rendőrség nyomoz, de csak akkor kezd dolgozni, ha már konkrét bűncselekmény történt, illetve erős a gyanú, hogy megtörténhetett.

Nem felderít, hanem rekonstruál, azaz nyomoz. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a jelzett – perui nagyköveti – ügyben bűncselekményre utaló információk miatt nem a titkosszolgálatok bármelyike – Információs Hivatal, azaz hírszerzés; Alkotmányvédelmi Hivatal, azaz elhárítás, TEK, azaz Terrorelhárítási Központ – lett volna az illetékes, hanem a rendőrség egységei jártak el megfelelő protokoll szerint. Mindenféle más megközelítés és vélemény csak arra alkalmas, hogy indulatokat gerjesszen – ahogy az meg is történt jó néhány felületen és írásban – a szolgálatok iránt, és lejárassák azokat a közvélemény előtt.

Egy ilyen spekuláció nem lehet öncélú, hisz aki erre adja a fejét és újságírói becsületét, pontosan tudja, hogy az elferdített igazságaival gyengíti a szolgálatok presztízsét, veszélyeztetve az ország nemzetbiztonsági védelmét.

Mert az állampolgárok oldaláról nézve ki érezné biztonságban magát, ha azt olvassa, hogy a védelmére létrehozott szervezetek azt sem tudják, mit kell csinálniuk a közvéleményt is különösen foglalkoztató bűncselekmény lokalizálása esetén? Aki tehát úgy hoz elő kényes témát, hogy nem tájékozódik előtte – és persze nem utólag, a már vihart kavart megjelent írást követően kér magyarázatot a szolgálatoktól – minimum szakmai hibát, de valójában bűnt követ el.

A kérdés az, hogy miért teszi. Kizárható az újságírói alkalmatlanság, mert ha megnézzük ezen sajtómunkások korábbi írásait, gyakran találkozhattunk hasonló hangvételű, „jól értesült” forrásból származó spekulációkkal. Nehéz nem feltételezni, hogy ne lenne a háttérben valamiféle megbízó, akár külföldről is, aki biztosítja a forrásanyagot, hogy megbízottjai írásaival hangulatot gerjesszen.

De! Hagyjuk az újságíró-társadalom motivációját, és nézzük az ügy szakmai konkrétumait! Egy nagyköveti kinevezést és kihelyezést meg kell előzzön egy alapos ellenőrzés, mely – mivel itt felderítésről van szó és nem nyomozásról – az elhárítás, az Alkotmányvédelmi Hivatal feladata. Jelenleg nincs arra bizonyíték, hogy a leváltott nagykövet már kihelyezése előtt, vagyis az ellenőrzés időszakában is folytatta az erkölcstelen tevékenységét.

Az átvilágítás ugyanis a célszemély kommunikációs eszközeinek forgalmazására is kiterjed, így egyértelműen fény derült volna arra, ha a számítógépén elfogadhatatlan anyagokat tárol.

A hírszerzés, az Információs Hivatal feladata a külföldi képviseletek biztonsági védelme. Ebből következően időszakos ellenőrzéseket végezhet a követség dolgozói irányában a nem kívánt, esetleg gyanús körülmények felszínre kerülése esetén, melyet jelez a központnak, ahol mérlegelik a további intézkedések indokoltságát. Engedély esetén indulhat a titkos kutatás a külszolgálaton lévő, látókörbe került személy által használt számtógépen vagy egyéb technikai eszközön.

Ugyanakkor az operatív ellenőrzés – gyanú esetén – nemcsak technikai ellenőrzést jelent, hanem egy átfogó vizsgálatot különböző operatív módszerek és eszközök használatával. A munka megindításához viszont konkrét esemény, információ vagy bármiféle jelzés kell.

Különben az öncélú kutakodás veszélyezteti a képviselet információs fegyelmét és szabályait. Ráadásul az operatív ellenőrzések megkezdése a követségeken csak és kizárólag a nagykövet – misszióvezető – engedélyével történhet.

Ő köteles mérlegelni, hogy maga az eljárás veszélyezteti-e a követségi munkát és a munkatársak biztonságát. A képviseletek területe, az a néhány száz négyzetméter a nemzetközi jog szerint magyar felségterület.

A misszióvezetők, általában nagykövetek pedig a terület „köztársasági elnökei és miniszterelnökei” egy személyben. Ami tehát a konkrét ügyet illeti, nehezen képzelhető el, hogy a tárgyalt nagykövet saját eszközei átvilágítására adott volna engedélyt a titkosszolgálat helyi illetékeseinek.

Az ügy konkrétumai: külföldi, rendőrségi jelzésre a magyar rendőrség illetékesei intézkedtek, mely eljárás az adott körülmények között az egyetlen jogszerű és elfogadható megoldás volt. Oka és a fent vázolt körülmények miatt lehetősége sem volt a titkosszolgálatok bármelyikének operatív ellenőrzést végezni a rendőrségi eljárást megelőzően.

Jó lenne végre megélni azt is, hogy a mindenáron szenzációt produkálni akaró sajtómunkások kicsit visszavesznek lendületükből. Ráadásul olyan ügy került nyilvánosság elé, nem kis botrányt kavarva, melyet már majdnem egy éve, 2019 áprilisában realizáltak. Sajnálatosabb ugyanakkor a helyzet, ha nem a szenzáció, hanem valami más érdek kényszerítette számítógépéhez a féligazságokból összetákolt iromány készítőit.

A szerző titkosszolgálati szakértő

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.