A Történelemoktatók Szakmai Egyesülete többek között éppen azzal a céllal jött létre, hogy a történelemoktatás világában teljességgel átpolitizálódott témákban, vitákban egy higgadt és valóban szakmai, a szakma csendes többségét képviselő hangként szólaljon meg. Az elmúlt héten a megújított Nemzeti alaptanterv történelemtanulási területével kapcsolatban mind a hagyományos, mind pedig a közösségi médiában, de még az iskolákban is kialakult vita sajnos újabb alkalmat ad arra, hogy fent említett feladatunkat gyakoroljuk, hiszen a kritikák egyre inkább elveszítették szakmai mivoltukat és kezdenek egyértelműen politikai-ideológiai jelleget ölteni.
Természetesen nem létezik tökéletes történelemtanterv, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy mindenki egyetértsen ilyen bonyolult elméleti kérdésekben, de azt mégis biztosan állíthatjuk, hogy ez a tanterv lényegesen korszerűbb és jobb, mint az ezt megelőzők. Éppen ezért különösen szomorú, hogy a médiában előkerülő hírek és vélekedések néhány teljesen téves alapállításból eredeztethetők, melyek azonban a dokumentum alapos értelmezésével tényszerűen cáfolhatók. Ennek értelmében tehát az ilyen – fake news – esetben szokásos eljárás, azaz tényellenőrzés alá vetjük a jelzett alapállításokat. Ezzel egyesületünk kezdetben kitűzött célja szerint egy ismételten politikai-ideológiai dimenzióba került vitát emelünk vissza a szakmai érvek ütköztetésének világába.
Fontos előrebocsátani, hogy a következő elemzés a megújított Nemzeti alaptanterv történelemtanulási területére vonatkozik, és nem foglalkozik a szigorúan vett történelemtanítási szakmai kérdéseken túlmutató akár adminisztratív/formális (például a bevezetés mikéntje), akár más tantárgyakat érintő témákkal.
1. állítás: a célok között dominál a nemzettudat, és baj, hogy a tanterv kiemelten kezeli a nemzeti identitást.
Tény: a dokumentum bevezetőjében 12 cél szerepel, többek között ilyenek: „a tanuló képes legyen a társadalmi viszonyok és folyamatok értelmezésére” vagy „a tanulóban kialakuljon az európai civilizációs identitás”. Az összes célt áttekintve nem érzékelhető a nemzeti identitás túlhangsúlyozása, a valóság az, hogy a 12 célból két cél érinti a nemzeti identitás kérdését (a közös kulturális kódban véleményünk szerint inkább civilizációs elemek jelennek meg), ez egyáltalán nem nevezhető aránytalannak. Máskülönben pedig a rendszerváltoztatás óta bevezetett összes eddigi Nemzeti alaptanterv kitüntetett helyen említette a célok között a nemzeti identitás kérdését, például 1995 – „A történelem […] a társadalom »kollektív memóriájaként« egyik legfontosabb alapja a nemzeti és európai azonosságtudatnak.”; 2003 – „A történelem […] tanításának célja a történelmi műveltség elsajátítása […] mindez nélkülözhetetlen a közösséghez tartozás tudatának, különösen a nemzeti és az európai identitástudatnak az elmélyítéséhez”, így tehát ennek vezető célok között való feltüntetése joggal nevezhető természetesnek.