A járvány érdekes megvilágításba helyezte azt a liberális, globalista elképzelést, mely szerint a világ dolgait a XXI. században már nemzetek feletti, szupranacionális intézményekkel kell intézni, a nemzetállamok kora lejárt, meg kell szüntetni a határokat, engedni kell a kultúrák, vallások, szokások stb. keveredését a világ minden táján. Fogalmazzunk egyértelműen: a koronavírus-járvány megmutatta, hogy a globalizmus járhatatlan út az emberiségnek.
Miért?
Azért, mert az elmúlt hetek-napok eseményei bizonyítják: a válságra adott válaszok egyértelműen nemzeti válaszok, a nemzetállamok azok, amelyek cselekvőképesek, a nemzetállamok azok, amelyek be tudják vezetni és meg tudják szervezni a különböző korlátozó intézkedéseket, az üzletek bezárásától kezdve a vesztegzárak elrendelésén, a csoportos összejövetelek betiltásán, az iskolák bezárásán keresztül a határok lezárásáig. Annál is inkább – s itt jogi nyelven szólok –, mert ebben a rendkívüli, vis maior helyzetben csak a szuverén nemzetállamoknak van joguk arra, hogy felfüggesszenek a normális élethez méretezett jogszabályokat a nemzeti közösség életének és biztonságának védelme érdekében. Erre semmilyen nemzetközi hatóság, intézmény nincs feljogosítva, sem az ENSZ, sem az Európai Unió, sem más nemzetközi szervezet, de még Soros György álcivil szervezetei sincsenek ebben a helyzetben. Bár nagyon erre vágynának, az nem kétséges.
Mindez azért roppant érdekes, mert maga a koronavírus globális jelenség, szétterjedt az egész világon, minden kontinensen megfertőzi az embereket, mondhatjuk, a vírus globális és multikulturális. Ám a paradoxon éppen abban van, hogy az ellene való védekezés viszont nem lehet más, csak lokális és nemzeti. Másképpen úgy is fogalmazhatnám, hogy a vírus a globális mozgásával mutatja meg az emberiségnek, hogy az emberek csak akkor segíthetnek magukon és családjukon, közösségeiken, nemzetükön, ha lokálisan fognak össze és vigyáznak egymásra, és ezt várják el mindenki mástól is – ha tetszik, globális céllal, de megmaradva a lokalitás szintjén, a falvakban, a városokban, a cégeknél, a köztereken, a még működő intézményekben. Pontosan fogalmaz Szánthó Miklós A liberálisok rémálmáról című, a Magyar Nemzetben március 18-án megjelent cikkében: „A járványveszélyre adott politikai és jogi reakciók ellene hatnak annak a globalista, állam nélküli víziónak, melyre egész létünket tettük fel. És amely most a szemünk láttára repedezik – a közérdek szerencséjére.”